06. - I'm sure I'm not being rude, but it's just your attitude, it's tearing me apart, it's ruining everything

The Cranberries - Linger

A Vincent Thomas híd közepén álltam. Este volt, és hideg. Rövidnadrágom és trikóm aligha felmelegített. Az alattam elterülő, sötéten gomolygó vizet néztem. Úgy éreztem, muszáj megtennem, hogy nincs más kiút. Az autók csak úgy suhantak mellettem, lámpáik megvilágítottak. Remegő térdekkel felálltam a korlátra és átléptem a másik oldalra. Nagy levegőt véve elengedtem a korlátot és elrugaszkodtam. Arcommal felfelé zuhantam. Szabadságot éreztem, és tudtam, mindjárt vége. 

- Dax! - kiáltott egy hang. Morogva kinyitottam szememet és próbáltam magamhoz térni megrázó álmomból, de Cam nem hagyta. - Dax, hol a francban van a citromlevem? - idegeskedett az ajtóban. 

- A... citromleved? - nevettem fel hisztérikusan, arcomat párnámba temetve, hogy ne égjen retinám az erősen sütő Naptól. 

- A citromlevem! - mondta agresszívan. 

- A hűtőben. - motyogtam, mire kirohant a szobából. Néhány percig csak így feküdtem, majd az éjjeliszekrényen heverő telefonomért nyúltam, és megnéztem, mennyi az idő. 7:16. Tökéletes. Nyöszörögve keltem ki az ágyból, és kicammogtam a konyhába. - Cam, siess, nekem is kell! - kiáltottam a fürdőszoba elé érve, majd átmentem a konyhába és kinyitottam a hűtőt, ami tele volt, de mégsem találtam semmi kedvemre valót, így nekiálltam kávét készíteni. Mikor kész lett, öntöttem belőle kedvenc SpongyaBob-os bögrémbe, és leültem a pulthoz. Megnyitottam Snapchat-emet és csináltam egy MyStory-t. 

- Jó reggelt srácok. Tudom, még nagyon korán van, de képzeljétek, ma forgatunk klipet a Bitchin' Summer-höz, már nagyon várom. - mosolyogtam a kamerába. - Ó, nézzétek, itt egy Cameron. - fordítottam a nevető, félmeztelen Cam felé a kamerát, mikor kijött a fürdőszobából. Vigyorogva intett egyet és odajött, hogy nyomjon egy puszit homlokomra. - Na, csak ennyit akartam, remélem tetszeni fog nektek, sziasztok. - intettem én is, majd feltöltöttem a videót. - Minek kellett neked ilyenkor a citromlé? - ittam bele forró kávémba, miközben le sem vettem szemem Cam izmairól. 

- Hogy megigyam? - ült le a mellettem lévő székre egy bögre kávéval. - Mikor mész? 

- Nem tudom. - vontam meg a vállam. - Nem kérsz enni?

- Nem, köszönöm. - rázta meg a fejét. - Mennyi az idő? - kérdezte rám nézve. Először nem tudtam, mi tűnik furcsának az arcán, csak néhány másodperc figyelés után láttam meg kitágult pupilláit. - Mennyi az idő? - kérdezte idegesen. 

- Fél nyolc. - suttogtam, miközben beleittam kávémba. 

- Mennem kell. - pattant fel a székről, és átszaladt szobámba. 

- Most ugye viccelsz? - kérdeztem, mikor felöltözve kijött onnan. - Hé, jól vagy? - rohantam oda hozzá, mikor megszédült és megtántorodott. 

- Persze, megvagyok. - rázta le kezemet karjáról. - Tényleg megyek, de este ott leszek, oké? - nyomott egy puszit ajkaimra és ki is viharzott a lakásból. Tátott szájjal néztem a csukott ajtót. 

- Ezt nem hiszem el... - motyogtam és visszaültem helyemre, hogy befejezzem kávémat és tovább nyomkodjam közösségi oldalaimat. Halványan elmosolyodtam, mikor megláttam, hogy Cam posztolta Instagram-on az egyik képet, amit nemrég készítettünk. Mennyire felháborodtak a rajongók. Cam nem fűzött hozzá semmit, csakúgy feltette a képet, de a rajongók már kombinálni kezdtek. Tweet-eltem egyet, hogy ki izgatott már a klip miatt, majd megnéztem az üzeneteimet. Válaszoltam néhány rajongónak, majd visszamentem a szobámba felöltözni, már alapból a forgatásra. Ki is sminkeltem magam egy kicsit, és megfésültem a hajamat is.
Mit is mondjak a forgatásról? Szokás szerint felettébb élveztem, jó volt a parton találkozni új emberekkel, akik szerepeltek a klipben, valamint vicces volt megcsinálni a részt, mikor egy sötétkék '67-es Ford Mustang volánjánál ülök az italbolt előtt, a hátsó ülésen Diana-val és Brad-del, az italbolt előtt, kamerákkal körülvéve, várva, hogy Johnny kirohanjon a sötétbe alkohollal telepakolva, miközben a boltos utánaszaladt és kiabált utánunk, miközben gyorsan elhajtottunk. Igazából az egészet nagyon élveztem. Azokat a részeket is, mikor még nappal röplabdáztunk a parton vagy berohantunk a vízbe, vagy a rendőrök üldözőbe vettek miután elsiettünk a bolttól. Úgy végződött az egész, hogy a parton ültünk napfelkeltében, Diana és Brad a homokban ülve cigiztek, én és Johnny fent ültünk a kocsi tetején, odaadta a kockás ingét, mert fáztam, majd átkarolta vállamat és megcsókolt.  Igazából stílusban hasonlít a klip a többihez, olyan grunge-os, mivel a dalaim is inkább amolyan pop-rock, pop-punk stílusúak. A forgatás végén számot cseréltem a srácokkal, hogy majd még tudjunk beszélni.
Hétkor végeztem, így gyorsan hazamentem és lezuhanyoztam. Denis és Rob megkérdezték milyen lett a videó, mindent elmeséltem nekik. Feltettem egy közös képet Instagram-ra három új ismerősömmel, bár a forgatás közben MyStory-mat is frissítettem. Végül háromnegyed nyolckor elindultunk az étterembe, ahol találkozunk a többiekkel, ami a Cicada nevet viseli. Na most, ide nem kicsit kellett kiöltözni. Kedves férfi rokonaim visszafogott szmokingot viseltek, így szálltunk be kocsimba. A recepciónál megkérdeztük, hogy érkezett-e már valaki a Foster névre foglalt asztalhoz. A fiatal fiú, aki ott állt, megmutatta merre van az asztal, ahol Cameron kivételével már mindenki jelen volt. Hayes, Nash, Justin és Lewis is öltönyben voltak, és Chloe is igazán kitett magáért. Miután mindenki köszönt mindenkinek, Chloe-val kilányoskodtuk magunkat egymás ruháját nézegetve és az idősebb Grier megdicsérte dekoltázsomat, végül leültünk az óriási kerek asztalhoz. Hayes és egy üres szék közé kerültem, ami Cam-nek volt fenntartatva, aki csak nem akart megérkezni. Félpercenként néztem rá telefonomra, és idegesen doboltam cipőm sarkával.
- Nyugi, még alig múlt el nyolc, itt lesz. - mosolygott rám biztatón Hayes, de csak sóhajtva megráztam a fejem.
- Vagy Kids' Choice Awards-on? - kérdezte az asztal másik felén ülő Nash, mire bólintottam. - Kit viszel plusz egy főnek?
- Fogalmam sincs. - vontam meg vállam. - Szerintem senkit, nem tudok választani. - nevettem zavartan. - Mikor mentek haza?
- Valamikor jövő héten. Aztán jövünk vissza a díjátadókra. - bólintottam és tovább ropogtattam ujjaimat idegességemben. Rendeltünk inni, hogy legyen mit csinálni, amíg Cam nem érkezik meg. Végül tíz perc késéssel ugyan, de befutott. Mindenkivel kezet fogott, Chloe-t megölelte, felém viszont csak megejtett egy apró mosolyt és leült mellém. Senkinek nem tűnt fel igazán, ami történt, csak Hayes nézett kikerekedett szemekkel néhány pillanatig. Halványan rámosolyogtam, mire tovább beszélgetett Justin-nal. Miután a pincér felvette a rendelést, Cam elnézést kért és kiment a mosdóba.
- Mi baja? - kérdezte Lewis rám nézve.
- Nekem honnan kéne tudnom? - néztem körbe nagyokat pislogva.
- Hát... - kezdte Denis. - Együtt vagytok.
- Ja, igen? - tetettem meglepődést. - Nem úgy tűnik. - ittam bele fehérboromba.
- De furán viselkedik. - mondta Nash. - Mármint veled is. - nézett rám. - Meg úgy általában.
- Biztos drogozik. - nevetett Hayes, de mikor senki sem nevetett vele, elhallgatott.
- Csak nem. - vontam meg a vállam. Néhány perc múlva Cam visszaült mellém és jókedvűen beszélgetett mindenkivel, kivéve velem. Egyszer, ha rám nézett, amíg kihozták az ételt. Mikor befejeztem lazacomat, és beszélgetni kezdtem Hayes-szel, Cameron elcsendesedett és nem igazán beszélt többet. Nem mertem hozzászólni, féltem, hogy esetleg felidegesítem. Az egész vacsora alatt körülbelül háromszor is kiment a mosdóba, és csak egyszer szólt hozzám. Rohadtul nem értettem, mi ez az egész, de ugyanakkor nem is volt okom kiakadni, hiszen nem voltunk együtt. Csak az fájt, hogy egyik pillanatban még mindent megtenne értem, majd miután ágyba bújok vele, már csak egy szia sem jön ki a száján, mikor rám néz. Még az is jobb lett volna, ha el sem jön. Miután fizettem (nagy harc alakult ki köztem és Nash között, de végül én nyertem) és kimentünk az étteremből Lewis, Justin, Chloe, Nash és Hayes alaposan megszorongatták Rob-ot, hiszen hajnalban utazik vissza, így ők már nem látják. Cam kezet fogott vele, olyan nagyon férfiasan, és Rob súgott valamit a fülébe, mire Cameron bólintott. Mindenkinek sikerült végül elköszönnie mindenkitől, csak én és Cam nem szóltunk egymáshoz. Mikor elindultam az autóm felé Rob-bal és Den-nel, Cam utánam kiáltott. Sóhajtva megfordultam, míg ő közelebb jött hozzám, a két fiú pedig beült a kocsiba.
- Jó éjt. - mondta, és mintha hangja kicsit izgatott lett volna.
- Neked is. - mosolyogtam rá halványan. Nyomott egy puszit homlokomra és megfordult. Gombóccal a torkomban ültem be a volán mögé. Egész úton nem szóltam semmit, a fiúk pedig nem is kérdeztek. Ahogy hazaértem beviharzottam szobámba és bevágtam magam mögött az ajtót. Lerúgtam a cipőmet és lerángattam ruháimat, hogy csak bugyim maradjon rajtam és felvettem Rob nagy pólóját. Befeküdtem az ágyba és beállítottam ébresztőmet fél háromra, de volt egy olyan érzésem, hogy nem fogok aludni. Folyamatosan Cameron és az idióta viselkedése járt az eszemben, valamint amit Hayes mondott. Biztos drogozik. És ha tényleg? Aggódtam Cam-ért, egészen addig, amíg nem kezdtem el nyomkodni Instagram-omat, és meg nem láttam egy képet, ami miatt még a szívem is megállt egy pillanatra. Remegő ajkakkal, repedező szívvel és könnyes szemekkel néztem a képet, amint Cameron posztolt magáról, ahogy éppen egy szőke lánnyal csókolózik és belemarkol fenekébe. Szám elé kaptam kezemet, hogy elfojtsam előtörő zokogásomat. Eldobtam magam mellé a telefont és párnámba temettem arcomat. Hagytam, hogy átjárjon a fájdalom és testem minden egyes porcikája remegjen eltompított zokogásomtól.
Hogy is gondolhattam, hogy komolyan gondolja? Cameron Alexander Dallas pont velem akarna lenni, mi? Annyira naiv voltam. Ki akarna járni velem? Elhittem, nagyon durván elhittem. Nem szabadott volna engedni neki, hogy megcsókoljon. Csak azért csinálta, hogy legyen velem egy jó éjszakája, aztán már megy is tovább a következő lányhoz. Annyiszor éreztem már magamat becsapva és elárulva, de mindig megbízok az emberekben, és ez a legnagyobb hibám. Soha többet nem nyílok meg idegeneknek. Van elég barátom, akiben megbízhatok, nem kell más.
Összeállítottam egy lejátszási listát, amit egészen hajnalig hallgattam, és végigzokogtam az egész éjszakát.

1.U2-With Or Without You 
2.Radiohead-Exit Music 
3.Blue October-Hate Me 
4.Bonnie Tyler-Total Eclipse of the Heart 
5.Pulp-Don´t You Want Me Anymore 
6.Beatles-Fool on the Hill 
7.Muse-Sing for Absolution 
8.Placebo-Protege-Moi 
9.Evenescence-My Immortal 
10.Jet-Look What You´ve Done 

Ezek a dalok szóltak egész éjszaka, miközben taknyom-nyálam-könnyeim egybefolytak és a mellkasom majd kiszakadt a fájdalomtól. Kettő körül keltem ki az ágyból, hogy rendbe hozzam magam. Elszörnyülködve néztem tükörképemre a fürdőszobai tükörben. Alig ismertem magamra. Vettem egy jéghideg zuhanyt, de alig segített valamit. Ennyi alapozót még egész életemben nem használtam, összesen, de valahogy el kellett tüntetni a karikákat a szemem alól, bár vörösségük így is megmaradt. 

Egyszerűen nem éreztem magam képesnek erre az életre többé. Mindig elnyomtam magamban ezt az érzést, de Cameron miatt most újra értéktelennek éreztem magamat. Utálattal néztem magamra a tükörben, miután felöltöztem. Hogy is gondolhattam, hogy ezt akarhatja egy olyan pasi, mint Cameron? Szemeim újra megteltek könnyekkel, de pislogtam néhányat felfelé, és kimentem a konyhába, hogy megigyak egy kávét Denis és Rob társaságában, akik már fel is voltak öltözve. 

- Rosszul nézel ki, aludtál egyáltalán? - vett szemügyre Rob. Megráztam fejem és egyszerre legurítottam az egész bögre kávét. Gyorsan fogat mostam és leültem a kanapéra, amíg a fiúk is elkészültek. Nem akartam, hogy Rob elmenjen. Szükségem volt rá. Oké, hogy itt van Denis, aki olyan, mintha a bátyám lenne, de Rob-ra akkor is örökké szükségem lesz. Annyi bántás ért életem tizenkilenc évében, és az egyetlen, aki végig mellettem állt, az Robert. 

Az autó út a repülőtérig csendben telt, csak a rádióból halkan szóló Arctic Monkeys törte meg a csendet. Az anyósülésen ültem, Denis pedig a volánnál. Nem akarta, hogy ilyen fáradtan vezessek, és fenn állt a veszélye, hogyha a volán mögé engednek, direkt félrerántom a kormányt, hogy palacsintaként végezzem egy fa és az ülésem között. Csináltam egy képet, míg úton voltunk, amit feltöltöttem MyStory-mba.

- Nagyon vigyázz magadra, kérlek! - suttogtam Rob mellkasába könnyes szemekkel és még szorosabban magamhoz öleltem. 

- Ígérem. - nyomott egy puszit hajamba. - Te is. 

- Nem esküszöm meg. - töröltem le könnyeimet és elengedtem, hogy ne késse le gépét. - Szeretlek.

- Én is téged. - mosolygott, majd megölelte Den-t is és hátat fordítva nekünk, csomagjait cipelve eltűnt a tömegben. Denis-be karolva hagytuk ott a reptér épületét, hogy beüljünk a kocsiba és visszamenjünk a lakásba. 

- Látom, hogy nem csak fáradt vagy. - mondta Denis, mikor ledobtam magam a kanapénkra, és leült mellém. Elővettem telefonomat, megkerestem azt a képet Instagram-on és megmutattam Denis-nek. Nem szólt semmit, csak megölelt. Nem sírtam. Egész éjszaka zokogtam, nem jött ki semmi több. 

Amíg a Halo klipjének forgatási helyszínére nem értem, semmi sem tudott felvidítani. Mivel az idő ezerszer melegebb volt, mint hajnalban átöltöztem, mielőtt elindultam volna. Úgy volt megbeszélve, hogy a Grand Park deszkapályájánál találkozunk az egész csapattal, de sokkal több helyszín lesz majd a klipben. Olyasmire gondoltam, mint a Swim Deep King City című dalának a videója. Nem gondoltam volna, hogy ennél közelebbi kapcsolatba kerülök az egyik kedvenc zenekarommal. Miután végre valahára leparkoltam a park szélénél, ledobtam deszkámat a földre, és azon mentem el a pályáig, ahol már rajtam kívül mindenki ott volt. Fogalmam sem volt róla, hogy ki lesz a fiú, aki a klipben szerepelni fog, Chris választotta ki, így először fel sem figyeltem rá, csak köszöntem mindenkinek, és beszélgetésbe elegyedtem a sminkessel, aki megkért, hogy vegyem le a napszemüvegem. Hát kicsit kiakadt. Végül sikerült tűrhető arcot varázsolnia, és nem tudom, hogyan, de még a vörös szemeimet is eltüntette. Amíg nem kezdtük a forgatást és csak beszélgettem a rendezővel, napszemüvegemet letoltam orromra, és nem figyeltem semmire.
- Hé, Dax, bemutatnálak valakinek. - jött oda Chris.
- Öhm, oké, meg jó lenne találkozni a sráccal is, mert... - kezdtem, de félbeszakított.
- Igen, neki mutatlak be. - húzott magam után, át a tömegnek még nem mondható, de azért elég nagy kupac emberen.
- Mi a picsa. - torpantam meg, mikor megláttam Zachary Robinson-t a pálya szélén ülve, lábával deszkáját tologatva. Szemeim kikerekedtek és szívem százszor gyorsabban kezdett dobogni.
- Gyere már. - nevetett Chris és elkezdett a dobos felé rángatni. - Sok szervezésbe telt, szóval gyere. - remegő térdekkel követtem. Zach mosolyogva felállt, mikor meglátott és közelebb jött.
- Helló. - intett mosolyogva. Nagyot nyelve néztem az előttem álló fiút. Ez nem lehet igaz. 
- Te...? - kezdtem, mire felnevetett.
- Igen, ő lesz a pasid a klipben, de kérlek szedd össze magad, mert mindjárt kezdünk! - hagyott ott minket Chris. Zach mosolya nem hervadt le, pedig én teljes sokkban álltam előtte, szótlanul.
- Khm... - köszörülte meg torkát. - Tudod nagyon örültem, mikor felhívott a menedzsered. Bírom a zenédet. - mondta zsebre dugva kezeit.
- Én is a tiedet. - nyögtem ki. - Mármint a zenekart. Szeretem. Nagyon. - magyaráztam össze-vissza. Zach nevetve bólintott és megragadva kezemet odahúzott a rendezőhöz.
Ennél jobban klipforgatást még életemben nem élveztem. Minden pillanatát feltettem MyStory-mba, és lementettem, hogy meglegyenek a videók és a képek. Nagyon jól szórakoztam. Kicsit bonyolult volt az átöltözések és a sok helyszín miatt, de teljesen megérte. Minden felkerült Snapchat-re, a deszkázós részek, a parton forgatott rész, a bulizós jelenetek, a viccelődős és a csókolózós részek is. A legneccesebb a szexjelenet volt, de megoldottuk. Volt benne közös lemezvásárlás, füvezés, cigizés, gyors kaja zabálás. Minden, ami egy egészséges kapcsolatba kell. Az egész olyan Swim Deep-esre és grunge-ra sikerült, a dal és a klip egyaránt. Hihetetlenül vidám voltam, minden bajomról megfeledkeztem. Zach annyira kedves és aranyos és helyes, annyira jó volt vele eltölteni ezt a napot. Még posztoltam egy képet Instagram-ra, amin közösen vagyunk és hozzáírtam, hogy mennyire élveztem a forgatást és nagyon köszönöm Zach-nek, hogy részt vett benne. Azt mondta, holnap még a városban van, így megbeszéltük, hogy találkozunk, és Ő, Nash, Hayes, Denis, Justin, Lewis, Chloe és én elmegyünk a Six Flags-be. Ennél jobb kedvem nem is lehetett volna. Telefonszámot cseréltünk, és végül fél kilencre értem haza.
Az Instagram-on lévő több, mint hétmillió követőm teljesen bezsongott a két új kliptől. Eddig csak a Bitchin' Summer-é került fel VEVO csatornámra, másnap pedig feltöltik a Halo-ét. Izgatottan meséltem el vacsora közben Denis-nek a forgatás minden egyes pillanatát, de mintha nem is igazán figyelt volna. Teljesen máshol járt az esze.
- Den, figyelsz egyáltalán? - lengettem meg előtte a kínai tésztával telecsavart villámat.
- Bocsánat, csak... - túrt idegesen hajába. - Dax, kérdezni szeretnék valamit.
- Mondjad. - mondtam teleszájjal.
- Te... öhm... kokainozol? - nyögte ki. Majdnem kiköptem a vacsorámat meglepődésemben.
- Tessék? - nevettem fel hisztérikusan.
- Találtam egy ilyen kis tasakot a kukában. - vette ki zsebéből a tasakot, aminek az alján kétségkívül maradt egy adag fehér por.
- Úristen. - ejtettem le villámat. Denis összevont szemöldökkel nézett. Mintha ráültek volna mellkasomra.
- Dax, mi az? - kérdezte aggódva unokabátyám.
- Cameron. - suttogtam üveges tekintettel.