05. - We find out what we're made of when we are called to help our friends in need

Bruno Mars - Count On Me

Hitetlenül néztem az üres ágyat. Pontosan hajnali öt óra három perc volt, és Cameron már nem volt itt. Lelépett az éjszaka. Visszagondolva a történtekre apró mosoly jelent meg arcomon és átjárt a melegség, de ahogy végighúztam ujjaimat a hűvös párnán, keserűséget és csalódottságot éreztem. Miután sietve lezuhanyoztam és elintéztem egyéb fürdőszobai teendőmet, felöltöztem, majd ittam egy nagy bögre kávét és like-oltam néhány képet a közösségi oldalakon, amiken betag-eltek, valamint válaszoltam néhány rajongótól kapott Snap-re. Háromnegyedkor elindultam otthonról. Kicsit hűvös volt az idő, libabőrösen indítottam el az autót. Kora reggel alig voltak az utakon, így hamar megérkeztem a stúdióba. 

- Azta, időben érkezett! - kiáltott fel Oliver, a hangtechnikus, mikor beléptem a terembe, ami ahol az úgymond kollégáim gyülekeztek, bár ma csak Oli és Monica, az asszisztense, segítője, tanítványa, kinek hogy tetszik, egyben barátnője volt bent. Halkan felnevettem kijelentésére, és mindkettőjüket két-két puszival köszöntöttem. 

- Itt vannak a szövegek, meg a kották. - vettem elő táskámból füzetemet. 

- Akkor először felvesszük az éneket, aztán a zenét alátesszük. - mondta Oli, miközben Monica a kezembe nyomott egy Starbucks-os poharat. 

- Köszönöm. - néztem rá hálásan és beleittam kávémba. Még megbeszéltük Oli-val, hogy holnapra kész lesznek a dalok és holnap után már ki is lehet adni az albumot, ezenkívül, hogy milyen stílusú legyen a zene. Oliver jól ismer, így pontosan tudja, milyet szeretnék. Olyan Bea Miller stílusú zenét képzeltem el, mert az olyan pop rock, és azt nagyon szeretem. Végül fél óra múlva neki is álltunk felvenni a Certain Things-t, amit Cameron-nal írtam, a Innocence-t, a Halo-t és a Toxic-ot. Miközben énekeltem őket, folyamatosan Cameron járt az eszembe, hiszen mind a négy dal róla szól. Fél tizenkettő körül végeztünk. Oliver megígérte, hogy elküldi a kész dalokat, hogy tudjon rajtuk változtatni, ha valami nem tetszik. Persze megbíztam benne ilyen téren, mert igazi profi volt. 

A Nap hét ágra sütött, mikor kiléptem a stúdióból, így a lehúztam kocsim tetejét a hazafelé úton. Csak annyi ideig ugrottam haza, hogy átöltözzek és felkapjam gitáromat, és már mentem is a Perez Hilton-hoz. Úgy éreztem magam, mint egy élőhalott. Fáradt voltam, rossz kedvű, és még annyi dolgom volt aznap. Denis kimegy Rob-ért a reptérre, így bőven lesz időm az albumborító kiválasztására, és megbeszéltük Justin-nal, Lewis-szal és Chloe-val, hogy ők is átjönnek vacsorára, így újra együtt lesz a csapat. Felhívtam a két Grier-t, hogy van-e kedvük jönni, azt mondták, nem biztos, hogy ráérnek, de megpróbálnak jönni. 

A Perez Hilton-nál csak megigazították a sminkemet, meg kicsit a hajamat is, majd kikísértek a stúdió kertjébe, ahol leültettek egy bárszékre a medence előtt és kezdődhetett is. Ott körülbelül két órát töltöttem, majd elindultam Chris-hez, hogy kiválasszuk a borítót. Útközben vettem egy hot-dogot, így nem haltam éhen. Nem mondom, hogy könnyen megtaláltuk a tökéletes képet. Órákig tököltünk, mert nem tudtuk eldönteni, hogy a kiválasztott kép fekete-fehérben vagy színesben jobb-e. Végül a fekete-fehér mellett döntöttünk. 

Pontosan öt óra negyvenhárom perckor parkoltam le végre a ház előtt. Izgatottan toporogtam a liftben. Mikor kinyitottam a lakás ajtaját letettem gitáromat és boldogan bátyám nyakába vetettem magam, aki nevetve átkarolta derekamat és megpörgetett. Hihetetlen boldog voltam, hogy végre láthatom. Mikor kiujjongtam magam, köszöntem Denis-nek, Justin-nak, Lewis-nak, Chloe-nak és Nash-éknek is, akik végül eltudtak jönni. A tévé előtt a földön pizzás dobozok hevertek, érintetlenek és üresek egyaránt. Gyorsan átöltöztem egy pamutrövidnadrágba és egy Iron Maiden-es pólóba, majd laza kontyba kötöttem hajamat és miután megbizonyosodtam róla, hogy alaposan lesminkeltem a nyakamat és kulcscsontomat

tarkító lila foltokat, visszamentem a nappaliba. Chloe a földön ült, a kanapén ülő Justin lábainak döntve hátát, Justin mellett a ült Lewis, mellette pedig Rob, aki. Denis a kanapé karfájának döntötte hátát. Az egyik fekvőfotelen Nash terpeszkedett, így a másik ugyanilyen darabon fekvő Hayes mellé telepedtem le, hiszen nagyjából csak ott volt hely. Oldalamra feküdtem, ahogy Hayes is, így mindketten elfértünk. Magunkra húztam egy pokrócot, ami alatt Hayes átkarolta derekamat, így kiskifli-nagykifli pozícióban feküdtünk. Aki így ránk néz, valószínűleg azt gondolja, hogy együtt vagyunk, pedig csak nagyon jó barátom. Meg egyébként is, Hayes tizenöt éves, én tizenkilenc. Valahol sántít a történet.
- Mit nézünk? - kérdeztem összevont szemöldökkel figyelve a képernyőn lévő Kristen Stewart-ot.
- Beszervezve. - válaszoltak kórusban a többiek. Szorosabban Hayes-hez bújtam és próbáltam a filmre figyelni, de folyamatosan Cameron-ra gondoltam.
- Kér valaki ilyen... furcs pizzát? -  kérdezte Lewis felmutatva a kezében tartott dobozt. Chloe és Rob vettek belőle egy-egy szeletet, amit megkóstolva Chloe arca eltorzult és kiszaladt a konyhába. Nevetve néztünk utána. Néhány pillanattal később visszajött, kezében egy nagy üveg vízzel.
- Erre még szükségünk lehet. - tette le a kávézóasztalra. Mivel a film nem kötötte le a figyelmemet, elővettem telefonomat és azt kezdtem nyomkodni. Hirtelen felindulásból beírtam a keresőbe, hogy Cameron Dallas. Fogalmam sincs mi volt ezzel a célom. Egyből kiadta rá, hogy és Madison Beer. Rákattintottam és képeket adott ki Cameron-ról és egy nagyon szép lányról, amint igen közel vannak egymáshoz. Mármint nagyon közel.
- Hayes. - suttogtam, kicsit hátrafelé fordulva. - Ki az a Madison Beer?
- Egy énekesnő. Egy haverunk barátnője. Miért? - válaszolt szintén halkan.
- Együtt vannak Cameron-nal? - kérdeztem gombóccal torkomban és teljesen Hayes felé fordultam.
- Volt köztük valami, de senki sem tudja igazán, hogy mi. De ez tavaly volt. Madison most Jack-kel van. Miért?
- Cameron szerelmes volt Madison-ba? - remegett meg hangom.
- Valami olyasmi. - vont vállat Hayes. - De miért? Mi a baj? - aggódott.
- Semmi. - ráztam meg a fejem.
- Úristen, tényleg Cam volt azon a képen, ugye? - suttogott Hayes óriási szemeket meresztve. Könnyes szemmel bólintottam. - Mi van köztetek?
- Nem tudom. - temettem arcomat Hayes mellkasába.
- Hé, ti, menjetek szobára! - dobott meg Nash egy popcorn-nal, mire mindenki felnevetett, én pedig rá sem nézve bemutattam neki.
- Lefeküdtünk. - motyogtam szipogva. - Tegnap. És mikor hajnalban felkeltem, már nem volt itt. Egész nap nem hívott vagy üzent. És nem értem mi történik. Mi van, ha csak szórakozott?
- Nyugodj meg, oké? - szorított magához Hayes. Halkan beszéltünk, mert nem akartam, hogy a többiek meghalljanak. - Madison-nal vége köztük mindennek. Jack és Mad szeretik egymást, és hidd el, Cam teljesen oda van érted. - simogatta megnyugtatóan hajamat.
- Honnan veszed?
- Látszik. - kuncogott. Felhorkantam és megtöröltem szemeimet.
- Ha te mondod. - motyogtam és szorosabban magamhoz öleltem Hayes-t. Néhány percig így maradtunk, és bár enyhén összerezzentem, mikor megszólalt a csengő, ugyanúgy feküdtünk tovább.
- Kinyitom. - tápászkodott fel legelőször Nash. Azt hittem pizzafutár érkezik, vagy hasonló, de mikor meghallottam Cameron hangját, kezem ökölbe szorult Hayes pólóján. Hallottam, ahogy a többiek felállnak és bemutatkoznak Cameron-nak, Hayes pedig egy pillanatra abbahagyta hajam simogatását és kezet fogott vele.
- Alszik. - suttogta. Hálás voltam, hogy ezt mondta neki, nem volt kedvem beszélni vele. Hayes keze újra hátamon pihent, és hallottam, ahogy Cameron leül a földre.
- Kérsz pizzát? - kérdezte tőle Denis.
- Nem vagyok éhes, köszönöm. - válaszolt Cameron.
- Minden okés? - kérdezte ezúttal Nash. - Fura vagy.
- Megvagyok. - mondta. Ezután a többiek halk beszélgetésbe kezdtek, én pedig továbbra is Hayes-hez bújva feszengtem. Tudtam, hogy nem maradhatok így örökké, de nem akartam megfordulni. Körülbelül negyed óra múlva úgy csináltam, mintha nyújtózkodnék és hunyorogva hátamra fordultam.
- Jó reggelt. - nézett rám mindenki mosolyogva, mire morogtam egyet.
- Szia. - mondtam Cam-nek, mire intett és tovább nézte a filmet. Felhorkantam és felálltam. Átmentem a konyhába és kivettem a hűtőből egy kólát, majd leültem a pulthoz, miközben beleittam.
- Régen jöttél már át. - jött oda Chloe és leült mellém.
- Tudom, bocsánat. - néztem rá lebiggyesztett ajkakkal. - Ígérem, ha lementek a premierek, csinálunk egy nagy csajos bulit, oké?
- Hívd el Selena Gomez-t! - ragadta meg kezemet.
- Rendben, majd beszélek vele. - nevettem. - Képzeld mellette ülök majd a Teen Choice Awards-on. - mondtam.
- Tényleg? - ujjongott Chloe.
- Igen. - nevettem. - Tényleg, eljössz a hétfői premierre?
- Persze. - bólintott. - Rob nem tud jönni, mi?
- Nem. - ráztam meg a fejem szomorúan. - De te ott leszel, Lewis, Justin és Denis is. Lehet Nash és Hayes is eljönnek. Jó lesz. - mosolyogtam.
- És Cam?
- Hát... Nem tudom, vele nem beszéltem erről. - néztem le a földre zavartan.
- Van köztetek valami, ugye? - vigyorgott Chloe.
- Fogalmam sincs. - suttogtam, hogy ne hallják a nappaliban.
- De történt valami?
- Lefeküdtünk. - motyogtam, mire Chloe felsikított és mindenki ránk nézett. Kivéve Camron-t. Néhány másodperc nézelődés után visszafordultak és tovább nézték a filmet. - Most viszont nem tudom mi van. Lelépett éjszaka és egész nap nem írt. Nézd meg most is hogy viselkedik! - suttogtam idegesen.
- Megvan mit csinálunk! - csapta össze két kezét barátnőm. - Mindjárt hét óra, vacsora idő. Elmegyünk valami kiöltözős étterembe, majd ott találkozunk, vagy nem tudom. És valami rohadt dögöset fogsz felvenni, amitől eldobja az agyát. - magyarázott izgatottan.
- De én nem akarom, hogy ez az egész a szexről szóljon. - szenvedtem. - Én tényleg kedvelem őt!
- Egy próbát nem ér meg? - döntötte kicsit oldalra fejét Chloe. - Vagy menj oda hozzá. Hívd át a szobádba és beszélgessetek. - vigyorgott. - Ha érted mire gondolok. - Halkan felnevettem.
- Oké, beszélek vele, hm? - mosolyogtam Chloe-ra. - Leülök mellé... És csinálok valamit. - nevettem zavartan.
- Na, hajrá. - simította meg a hajamat és vissza is szaladt a nappaliba, hogy végigfeküdjön a kanapén ülő három fiún. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy én is visszamentem a többiekhez. Nagy levegőt vettem és leültem Cam mellé a földre. Még csak rám se nézett. Hátranéztem Chloe-ra, aki valamit tátogott, amit úgy értettem, hogy beszélj vele, így kicsit közelebb hajoltam Cam-hez. Szeme sarkából rám pillantott, és halványan elmosolyodott.
- Mi a baj? - kérdeztem halkan.
- Semmi. - mosolygott és átkarolva vállamat közelebb húzott magához. Mosolyogva hátranéztem Chloe-ra, aki nagyon vigyorgott, de észrevettem, hogy mindenki más is minket néz. Visszafordultam a tévé felé és megkérdeztem Cam-et, hogy ma itt alszik-e. - Persze. - nyomott egy puszit hajamba. - Bocsánat, hogy leléptem este. Nem tudtam aludni és... dolgom volt. - mondta.
- Semmi baj. - bújtam hozzá szorosabban. Bár nem értettem, hogy mi dolga lehetett hajnalban, de inkább nem feszegettem a témát. Valószínűleg semmi közöm sincs hozzá.
- Szerintem mi lépünk, nem Hayes? - ült fel Nash, mikor már befejeztük a filmet és éppen a második világháborúról beszélgettünk (mert mért ne?).
- Jaja. - állt fel Hayes, és őket követte Justin és Lewis, majd nem sokkal ezután Chloe is hazament. Cameron elment zuhanyozni és elintézni egyéb teendőit a fürdőszobában, míg én a maradék pizzát ettem a pultnál Rob és Denis társaságában.
- Te, most együtt vagytok? - kérdezte Denis teli szájjal. Megvontam vállamat miközben beletömtem pizzám maradékát számba.
- Holnapután már menned is kell? - kérdeztem szomorúan Rob-tól, miközben beleittam kólámba.
- Sajnos. - ölelte át vállamat. - Hajnalban megy a gépem.
- Ajjj... - öleltem át szorosan. - Holnap elmegyünk vacsorázni? A srácokkal?
- Persze. - mosolygott.
- De azt nem kérdezitek meg, hogy nekem jó-e. - kiáltott fel nevetve Denis.
- Mi dolgod lenne? - kérdezte Rob összevont szemöldökkel.
- Nem tudom, randi?
- Neked? - nevettem fel visítva, mire bátyámból is kitört a nevetés.
- Köszönöm, rátok mindig számíthatok. - rázta meg a fejét Denis. - Egyébként találkozgatok egy lánnyal, csak úgy mondom.
- Igen? - vigyorogtam.
- Igen. Cara-nak hívják. És nagyon szép és kedves. - vette elő telefonját és nevetve megmutatta a háttérképét.
- Haver, Cara Delevingne a háttered? - vihogott Rob.
- Jó elképzelni, hogy járunk. - biggyesztette le alsó ajkát Den. Nevetve felborzoltam haját, és ebben a pillanatban kilépett Cam a fürdőszobából, egy szál törölközővel derekán, amit oldalt fogott össze.
- Megyek én, oké? Gyors leszek. - pattantam fel és berohantam volna a fürdőszobába, ha Cam nem kapja el csuklómat és magához nem húz. Nedves mellkasának ütköztem, hajából rám csöpögött a víz. Nagyot nyelve felnéztem rá, mire elmosolyodott és nyomott egy puszit homlokomra. Bizsergő hassal mentem be a fürdőszobába, ahol amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam és hajat mostam. Miközben hajamat szárítottam, megpillantottam egy félig üres poharat a csap mellett. Citromsárga folyadék volt benne. Összevont szemöldökkel néztem, amíg a hajam nagyjából megszáradt, majd elraktam a hajszárítót és kezembe vettem a poharat. Beleszagoltam. Citromlé? Megvontam vállamat és kivittem a konyhába, hogy betegyem a hűtőbe.
- Végeztem. - szóltam a Rob-nak és Denis-nek, majd mindkettőjüknek adtam egy-egy puszit és bementem szobámba, ahol Cameron egy boxerben állt a tükör előtt és valószínűleg a szemét nézegette. - Mit csinálsz? - kérdeztem furcsán nevetve és lehuppanva ágyamra.
- Semmit. - fordult meg és odaugrott az ágyra, hogy könyökével megtámaszkodott mindkét oldalamon, így felettem volt. Pillangók, gyors légzés... csak a szokásos, mikor Cam a közelemben van. - Arra gondoltam... - suttogta és nyomott egy puszit orromra. - Hogy... - egy puszi a homlokomra. - Megismételhetnénk... - egy puszi államra. - A tegnap estét. - vigyorgott.
- Melyik részét? - kérdeztem halkan, végigsimítva felsőtestén. - Amikor megdugtál, vagy amikor itt hagytál, miután megdugtál? - ártatlan mosollyal szemébe néztem.
- Dolgom volt! - mondta indulatosan, miközben legurult rólam és mellém feküdt.
- Jó, bocsánat. - fordultam felé. - Csak... Nem akarom, hogy ez az egész csak a szexről szóljon, mert... - motyogtam egyik kezemet mellkasára simítva, és lesütöttem szememet.
- Azt hitted én csak ez szeretném? - szorította meg kezemet. - Olyan buta vagy! - ült fel és ölébe húzott. Fejemet vállára hajtottam, miközben karomat simogatta. - Csak jó veled a szex. - nevetett, és én is elpirulva elmosolyodtam. - De Isten ments, hogy kihasználjalak. Te vagy a legtökéletesebb lány, akivel valaha dolgom volt. Tudom, hogy még fiatal vagyok és alig ismerlek, de Istenem, de szeretném veled leélni az életemet. - mondta nevetve és nyomott egy puszit hajamba.
- Mhmmm... - sóhajtottam mosolyogva és nyomtam egy puszit állkapcsára. Hihetetlen melegség járta át testemet ahogy kimondta ezeket a szavakat. Kimásztam öléből és oldalamra feküdtem, lefeküdt mellém és magához húzott, így arcomat nyakhajlatába fúrtam és beszívtam finom illatát, miközben ő hajamat simogatta. - Nem kérsz egy zsepit? - néztem fel Cam-re mosolyogva, mikor már régóta szipogott aprókat.
- Nem, köszi. - rázta meg a fejét és oldalára fordult, így ölelt magához.
- Oké. - motyogtam, miközben már félálomban még közelebb húzódtam Cam-hez.