2015. szeptember 4., péntek

03. - Never thought I'd find this woman, but here you are in front of me

Jack and Jack ft.Emblem3 - Cheat Codes
- Sierra, siess egy kicsit! - kértem nővéremet, aki az autó napellenzőjén lévő tükörben igazgatta haját. 
- Megyek már. - sóhajtott kiszállva az autóból és becsapva maga után az ajtót. - Már annyira várom, hogy lássam. - ujjongott, miközben a szökőkút felé tartottunk. 
- Akkor gyere gyorsabban, már tíz perce elkezdődött. - ragadtam meg Sierra kezét és magam után húztam. Másik irányból érkeztünk, mint kellett volna, így szembe találtuk magunkat két testőrrel és egy férfivel, akit Dakota menedzserének gondoltam. Hihetetlen mennyiségű ember ült a földön. Dax háttal volt nekünk, de csodálatos hangját így is hallottam, ahogy éppen Believe In Me című dalát énekelte, magát kísérve gitáron. 
- A másik oldalról menjetek. - szólt az egyik sötétkékbe öltözött fickó. 
- De akkor leghátul leszünk, nekem pedig mindenképp elöl kell lennem. - mondtam. 
- Igen, tudom, mindenki más is elől akar lenni. Na, tűnés. 
- Nem érti! - szólt közbe Sierra. - Az öcsém Dax egyik barátja. 
- Mind ezt mondják. - emelte fel a hangját a testőr. - Ha megakarjátok nézni Dakotát, azt legfeljebb onnan - mutatott a másik irányba. - tehetitek meg. 
- Valami gond van esetleg? - lépett oda a nem egyenruhás férfi. 
- Ön Dax menedzsere, ugye? - kérdeztem. A férfi bólintott. - Akkor kérem mondja meg Dakotának, hogy Cameron és a nővére itt vannak, és szeretnének a közelébe jutni. 
- Cameron? - vonta fel a szemöldökét a férfi. 
- Igen, Cameron és a nővére, aki történetesen én vagyok. - mondta a kelleténél kicsit hangosabban Sierra. 
- Végül is mit veszíthetek? - motyogta Chris. - Ha ezt a számot lejátszotta, megkérdezem. 
- Köszönöm! - mondtuk egyszerre a nővéremmel. A maradék két perc hihetetlen lassan telt. A rajongók Dax-szal énekeltek és majdnem mindenkinek volt telefon a kezében, hogy levideózza. Mikor végre valahára vége lett a dalnak, Chris odament Dakotához és súgott valamit a fülébe, majd visszajött hozzánk. 
- Egy pillanat, mindjárt jövök. - nevetett Dax és letette gitárját. Nagy nehezen eljutott a szökőkút másik felére, ahol mi álltunk. Csodálkozva nézett ránk, a nézőtérről pedig halk sutyorgást lehetett hallani. Dakota tekintete a nővérem kezében lévő kistáskára siklott és szélesen elmosolyodott. - Sziasztok. - jött oda hozzánk és adott nekem két puszit, amitől libabőrős lettem. Halványan mosolyogva néztem, ahogy Sierra-val rövid beszélgetésbe elegyednek. - Gyertek, meglepjük őket, jó? - vigyorgott Dax és megragadva kezünket átvonszolt minket a rajongók szeme elé, akik közül néhányan felsikítottak, de a legtöbbjük csak meglepődött suttogásba kezdett. - Szóval, szeretném nektek bemutatni két barátomat, akiket biztosan mind ismertek már. Voltak olyan kedvesek és eljöttek ma ide, aminek nagyon örülök. Sokat jelent nekem. Cam és Sierra Dallas, emberek. - fejezte rövid kis beszédét, mire a közönség hangosan tapsolni kezdett. - Üljetek le nyugodtan ide. - mutatott egy üres részre, közvetlenül maga mellett. A rajongók nagyon aranyosak voltak. Egyáltalán nem bomlott fel a rend, mindenki maradt a helyén és minden figyelmét Dax-nak szentelte, aki kezébe vette gitárját és leült a szökőkút szélére. - A következő dal, amit eléneklek nektek, úgy tudom, hogy sokatoknak a kedvence. Ez az első dal, amit életemben írtam, tizenkét éves voltam és... Hát remélem tetszeni fog. - mondta, majd bele is kezdett a dalba. -  Why are you walking away? Was it something I did? Did I make a mistake? 'Cause I'm tryin' to deal with the pain. I don't understand, is this how it ends? I will try to understand... - ahogy ezt énekelte, minden érzelmét átéreztem. Teljesen átadta magát, a szívéből énekelt, átélte az egészet. Hallatszott a hangján, hogy mennyire meggyötörte ez az egész. Látszott rajta. És olyan gyönyörű volt. Ahogy azt csinálta, amit szeret, ahogy mosolyogva biztatta a közönséget, hogy énekeljenek vele. A végén mindenki tapsolt és ujjongott, Sierra pedig a következő szám kezdetéig be sem fogta a száját, annyira tetszett neki. - Van köztetek olyan, akinek sokat veszekednek a szülei? - kérdezte, mire a közönségből szinte mindenki feltette a kezét. - Rossz érzés, ugye? Úgy érzed, mintha te tehetnél róla. De ne érezz így. - mosolygott a temérdek emberre. - Nem a te hibád, nem is a szüleidé. Normális, hogy vannak problémáik. De én például valamiért mindig úgy éreztem, hogy erről az egészről én tehetek. Később jöttem rá, hogy ez nem igaz. Na mindegy. - igazította meg AC/DC-s felsőjét. - Szóval ez a dal nektek szól. - mosolyodott el, és bele is kezdett
Gyönyörű dal, ahogy az előző is. Esküszöm, Sierra még el is sírta magát. Bennem viszont akkor állt meg az ütő, mikor mélyen a szemembe nézett annál a résznél, hogy I don't want love to destroy me like it has done my family. Ekkor mindent megértettem. Soha nem gondoltam még erre ebből a szemszögből. Ezért nem engedi, hogy megcsókoljam. Ezért ment el, mikor átöleltem. Minden világos lett. Azt hiszi, hogy tönkre fogom tenni, hogy becsapom. Hogy összeakarom törni őt. Rájöttem, hogy sokkal keményebben kell küzdenem ezért a lányért, mint eddig gondoltam. De nem érdekelt. Tudtam, hogy megfogom szerezni. Szükségem van rá.
A következő körülbelül negyedórában I Unproudly Present című EP-jéről játszotta a rajongók által legkedveltebb dalokat. Ezután csinált egy képet az egész közönségről, valamint egy Vine-t, amint a rajongók sikítanak.
- Szeretnék néhány dalt játszani az új albumról, amiknek már hallhattátok a stúdió verzióját is, de előbb megmutatok egy dalt, amit tegnap éjszaka írtam és szintén helyet kap az albumon. A címe Boring. - mosolygott Dax és bele is kezdett a dalba. - It's tasty, it's like a cupcake, it's cotton candy, it melts in your mouth. And lately I been gettin' hunger pains when you lick your lips while you check me out. Fast car, boring, girlfriend, boring, got money, boring, no, oh, oh, oh. Hot friends, boring, rock band, boring. Not interested, no, thank you. If you want me you're gonna have to catch me if you wanna touch my whoa-oa-oa. And if you catch me you're gonna have to show me how bad you really want my whoa-oa-oa. You're scrumptious, I kinda like it. I'm indecisive, I change my mind a lot. But you're hot, but I think you kinda know it. Really hopin' you don't blow it, so bring it. You're tired, boring, you're sore, boring, you worked all day, boring, whoa-oa-oa-oa. Big boat, boring, black amex, listening, six pack, well, heh. If you want me you're gonna have to catch me if you wanna touch my whoa-oa-oa. And if you catch me you're gonna have to show me how bad you really want my whoa-oa-oa. Whoa-oa-oa-oa if I let you catch me it's because I think you're really cute, and if you don't get it right I'ma be like really, really mad. Whoa-oa-oa-oa if you want me you catch me, yeah, whoa-oa-oa-oa. If you catch me you show me, yeah, whoa-oa-oa-oa. If you want me you're gonna have to catch me if you wanna touch my whoa-oa-oa. And if you catch me you're gonna have to show me how bad you really want my whoa-oa-oa. Fast car, boring, girlfriend, boring, got money, boring, whoa-oh-oh-oh, hot friends, boring, rock band, boring, not interested, whoa-oa-oa-oa. - végig egymás szemébe néztünk, Dax halvány mosollyal énekelt, én pedig hitetlenül vigyorogva néztem őt. Úgy látszik ő is akarja, ha írt egy dalt rólam. Legfeljebb még nem biztos és játssza a nehezen megkaphatót. Ami miatt, hogy őszinte legyek, még jobban akarom. 
Ezután több dalt is elénekelt az albumról, többek között a single-jét, aminek a Beautiful címet adta. Hallhattuk még a Stupid Girls-t, Better of Dead-et és a House On a Hill-t. Ezek a dalok jelentek meg egyenlőre az új albumon, amit nem sokára ki is adnak. 
Mind gyönyörű dalok, a szövegük is érzelmes és csodálatos. Pont, mint az, aki írta őket. 


.:Dax szemszöge:.

Mikor lejátszottam az összes dalt, amivel készültem, a rajongók majdnem mind sorba rendeződtek Sierra, Cam és előttem, hogy közös képet készítsenek velünk. Annyira aranyosak mind és annyira szeretem őket és hálás vagyok nekik mindenért. Jó érzés hallani tőlük, hogy mennyit segítettem nekik, jó érzés tudni, hogy szeretnek és számíthatok rájuk. Olyanok nekem, mint egy óriási család. Mikor találkozok egy-egy rajongóval, mindig elmesélik a történetüket. Hogy mi történt velük, majd hogy találtak rám a neten és hogy mennyire köszönik nekem, mert megmutattam nekik, hogy igenis megtudják csinálni, ők is túlélik, ha nekem sikerült, nekik is fog. Hihetetlenül boldoggá tesznek a szavaikkal meg az apróságokkal, amiket kapok tőlük. A saját maguk által készített karkötők mind-mind csuklóimon díszelegnek, a plüssállatok a szobámban ülnek egy polcon, az édességeket már mind megettem, a könyveket mind elolvastam és könyvespolcomon pihennek. De annyi minden kaptam tőlük, hogy fel sem tudom sorolni. 
Istenem, mennyire imádom a rajongóimat!
Mikor befejeztük a képek készítését már hat óra körül lehetett. Elköszöntem Cam-től és Sierra-tól, hiszen én innen egyből a stúdióba indultam. Chris és a két testőröm is búcsút mondtak, Chris-nek még el kellett intézni néhány apróságot a másnapi interjúval és fotózással kapcsolatban, Finn és Will pedig hazaindultak. 
- Este felhívhatlak? - kérdezte Cam, mikor piros jaguar f-type-omnak támasztott háttal álltam, ő pedig olyan közel hozzám, hogy mellkasunk szinte összeért. Egyik keze fel-alá járt karomon, míg a másikkal hajamat piszkálta. 
- Örülnék neki. - mosolyogtam rá halványan, miközben libabőrös lettem meleg érintésétől. Felkuncogott, és közelebb hajolt, hogy fülembe tudjon súgni valamit. 
- Tetszett az új dal. - suttogta, hallottam hangján, hogy mosolyog. Éreztem meleg leheletét és szaporábban kezdtem venni a levegőt. Cameron nyomott egy puszit arcomra, veszélyesen közel ajkaimhoz, majd elindult a park másik felébe autójához, Sierra-val az oldalán, akitől már előtte elköszöntem. 
Ott hagyott így, remegő térdekkel, ajkai után sóvárogva. Tudtam, hogy valószínűleg nem engedtem volna, hogy megcsókoljon, de mégis azt akartam, hogy ajkait enyémekhez érjenek. Még ha csak néhány másodpercre is. 
Néhány perc múlva sikerült összeszedni magamat és beültem az autóba. Lehúztam a tetőt, betettem egy Nirvana albumot és elindultam a stúdió felé, eszeveszett gyorsasággal, hiszen már így is késésben voltam. Persze nem sokat ért sietségem Los Angeles belvárosában. Minden harminc másodpercben dugóba kerültem. Ez volt nagyjából az egyetlen dolog, amit nem szerettem LA-ben. Az idióta dudáló, anyázó sofőrök. Az egyik pirosnál a mellettem ülő autóból kikukucskált egy körülbelül velem egyidős fiú és megkérdezte, hogy csinálhatunk-e egy közös képet. Mosolyogva hajoltam ki az autóból, ahogy ő is és gyorsan el is készítette a fotót. Erről jut eszembe, aki azt hiszi, hogy azért mert Los Angeles-ben él, bárhol, bármikor összefuthat hírességekkel, az téved. Persze előfordul, nem azt mondom, hogy ez lehetetlen, de nem találkozol az utcasarkon Adam Levin-nel, hogy beüljetek kávézni a Starbucks-ba, ahol hirtelen előtűnik Kate Hudson Angelina Joli oldalán, DiCaprio-val karöltve. Nem, nem. Három éve élek itt, és konkrétan senkivel nem találkoztam. Na jó, egyszer láttam Christina Applegate-et az utca másik oldalán, de csak azért ismertem fel, mert a rajongói sikítozták a nevét. Ezenkívül persze ott vannak Nash-ék, de velük fotózáson találkoztam, az más tészta.
Háromnegyed hét helyett végül fél nyolcra értem oda, aminek értelemszerűen senki sem örült a stúdióban. Sűrű bocsánatkérések közepette pakoltam le cuccaimat és léptem be a kis terembe, aminek a közepén egy mikrofon állt. Feltettem a fejhallgatót és vártam az üveg túloldaláról érkező utasításokat. Felvettük a RadarKick MeFreak Like MeBecause Of YouKeep Holding OnPrayBitter EndBitchin' Summer és Recovery című dalokat, meg persze a Boring-ot. Azt tudni kell rólam, hogy kivétel nélkül, minden dalomat én írom, és az érzelmeimet próbálom velük kifejezni. A Radar például Cameron-ról szól, a Because Of You anyámról és a Pray pedig konkrétan az életemről.
Alig tudtam koncentrálni fáradt voltam, folyamatosan Cameron-ra gondoltam, na meg arra, hogyha hív, akkor valószínűleg nem tudok válaszolni, mivel még éjfélkor is a Recovery-vel bajlódtunk. Végül fél egykor elszabadultam. Elköszöntem mindenkitől és megköszöntem a türelmüket. Azt mondták, hogy beszéltek Chris-szel, és legkésőbb holnap után fel kéne venni a többi dalt is. Amiket még meg sem írtam. Ezt persze nem mondtam el a kollégáimnak. Csak bólintottam és kiléptem a stúdióból. Tudtam, hogy nem valami elővigyázatos hullafáradtan vezetni, de perpillanat csak az érdekelt, hogy végre hazaérjek, ahol egyébként várt a portfólióm és a dalszöveges füzetem. Ebben az órában kevesebben voltak az utakon, így viszonylag hamar hazaértem. A liftben majdnem elaludtam állva, a csilingelő hangra kaptam fel a fejem, ami jelezte, hogy megérkeztem a kívánt emeletre. Alig találtam bele kulcslyukba. A nappaliban égett a lámpa, és miután lepakoltam és becsoszogtam a szobába, megláttam Denis-t amint éppen FIFA-zik. Cameron-nal.
- Sziasztok. - motyogtam meglepődve, mire mindketten rám kapták tekintetüket. Denis intett és szólt, hogy van kaja a hűtőben ha éhes vagyok, majd adott egy puszit, kezet rázott Cam-mel és visszavonult szobájába. - Mit keresel itt? Elmúlt egy óra. - kérdeztem Cameron-t, aki odajött és megölelt. Szorosan átöleltem derekát és mellkasába fúrtam arcomat. Gyorsan dobogó szívvel szívtam be finom illatát.
- Látni akartalak. - suttogta hajamba.
- Le kell zuhanyoznom. - toltam el magamtól. - Foglald el magad, sietek. - mondtam és nyomtam egy puszit arcára. Sietve bementem a fürdőszobába, ahol a lehető leggyorsabban lezuhanyoztam és hajat mostam. A meleg víz nagyjából ellazított, majd miután hirtelen átállítottam hidegre, nagyjából fel is ébredtem. Amilyen gyorsan csak tudtam megtörölköztem, felvettem egy rövidnadrágot és Rob egyik pólóját, majd megszárítottam a hajam és fogat mostam. Cam éppen telefonját nyomkodta, mikor kimentem a nappaliba. Leültem mellé, ő pedig egyből elrakta a készüléket és vállamat átkarolva magához húzott. Mellkasára hajtottam fejemet és percekig csak csendben ültünk. A szívem eszeveszettül vert, mint mindig, mikor Cameron egyáltalán csak hozzámért.
- Még el kell kezdenem a portfóliómat. - morogtam elhúzódva Cam-től, de ő visszahúzott.
- Segítsek? - suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg.
- Nem kéne már hazamenned? Mármint nem akarlak hazaküldeni, csak késő van. - bújtam hozzá szorosan.
- Csak a kutyám vár. - vonta meg a vállát.
- Akkor menj haza hozzá. - kuncogtam. - Ne várasd szegényt.
- Kibírja.
- Biztos?
- Persze.
- Akkor gyere. - álltam fel és megfogtam kezét, hogy felhúzzam a kanapéról. Kézen fogva mentünk szobámba, ahol leültettem ágyamra és felkapcsoltam a lámpámat, majd bezártam magunk után az ajtót, hogy ne zavarjuk Denis-t.
- De gyönyörű. - nézett ki Cam az ablakon.
- Nem úgy, mint a portfólióm. - dobtam le mellé az albumot. Érdeklődve kinyitotta és hangosan felnevetett, mikor meglátta, hogy még csak egy kép van benne. Letettem mellé egy körülbelül cipős doboz nagyságú dobozt, ami tele volt képekkel.
- Na, lássunk neki. - vette le a fedelét, miközben elhelyezkedtem mellette törökülésben. - Mikorra kell kész lennie?
- Hm... Múlt hétre. - mondtam kivéve az egyik borítékot a dobozból. Fotózások szerint voltak szétválogatva a képek, én pedig a valaha készült első fotósorozatomat tartottam kezembe. - Átnézed? Nem tudnék választani. - nyújtottam oda Cam-nek, aki óvatosan kivette a képeket és végignézte őket.
- Azt ugye tudod, hogyha van húsz kép, és abból csak mondjuk kettőt tartasz tökéletesnek, akkor csak azt a kettőt szabad beletenned. Ne legyen benne olyan, amit nem gondolsz tízből tízesnek.
- Semmi sem tartok tízből tízesnek, amin rajta vagyok. - morogtam szintén végignézve a képeket.
- Ezért vagyok itt. - mosolygott Cameron. - Nézd csak, ez például innen az egyik legjobb. - mutatott fel egy képet.
- Nem is tudom. Egyik sem jó. - vettem őket szemügyre.
- Olyan nincs. Mindegyiken gyönyörű vagy. Ezen pedig - mutatott fel egy második fotót - különösen.
- Akkor ezek közül ez a kettő legyen? - hajtottam enyhén oldalra fejemet.
- Ha neked is tetszenek. Én csak elmondom a véleményemet.
- Legyen. - vontam meg a vállam. - Te ebben már jártasabb vagy, mint én, hiszek neked. - nevettem és betettem a két képet az albumba.
Sorra vettük az összes borítékot, mindegyikből csak két-három kép került az albumba, de így is majdnem tele lett. Megkönnyebbülve tettem le íróasztalomra. Portfólió: pipa. Persze ezt minden fotózásnál bővíteni kell, valószínűleg kell majd venni egy nagyobb albumot is, de egyenlőre ezzel megvagyok.
- Köszönöm. - feküdtem le az ágyra Cam mellé olyan hajnali négy óra körül, miután lekapcsoltam a lámpát.
- Örülök, hogy tudtam segíteni. - mosolygott le rám, mert fejem mellkasán pihent. Magunkra húztam a takarót, mert kicsit hűvös volt, még úgyis, hogy Cameron testének melegét minden egyes porcikám érezte, hisz csak egy alsónadrág volt rajta. Kezem izmos hasán pihent, miközben ő hajamat simogatta. A körülöttünk lévő felhőkarcolók fényei világítottak be csupán a szobába és halk szuszogásunkon kívül semmi nem hallatszott. Bár én hallottam a fülemben dobogó vért, nagyon reméltem, hogy ez kívülről nem észrevehető.
Felnéztem Cam-re, aki még mindig engem nézett. Óvatosan úgy helyezkedtem, hogy rendesen szemébe tudjak nézni és arcunkat csak néhány centi választotta el. Tarkómnál fogva közelebb húzott magához, ajkaink szinte összeértek. Nem bírtam ellenállni. Túl sokszor löktem már el magamtól. Muszáj volt megcsókolnom.
- Nem is lesz szülinapja a nővéremnek. - suttogta konkrétan ajkaimra. - Csak azért mondtam, hogy veled tölthessem a napot. - ahogy befejezte a mondatot ajkait enyémekre tapasztotta. Pillangók? Pipa. Mintha kiakarnának törni hasamból. Egyik kezemet arcára simítottam, miközben hevesen visszacsókoltam. Leírhatatlan érzés volt. Abban a pillanatban minden tökéletes volt. Minden. Belemosolyogtam a csókba, mire Cam is halványan somolyogni  kezdett, de ez nem vetett véget a tökéletes pillanatnak. Gyengéden megnyalta alsó ajkamat, mire sóhajtva engedtem, hogy nyelve lágy táncba kezdjen enyémmel. Évek óta ez volt a legeslegszebb pillanat az életemben. Gyengéd volt, mégis szenvedélyes. Mégis éreztem, ahogy a hideg végigfut gerincemen, ahogy testem minden porcikája bizseregni kezd. Puha ajkai kellemesen masszírozták enyémeket. Tökéletes volt.
Zihálva váltunk el egymástól. Cameron mosolyogva nézett rám és nyomott egy puszit ajkaimra.
- Most már aludj, ha jól tudom korán kelsz.
- És már fél öt. - sóhajtottam és fejemet Cam mellkasára helyeztem. Megnyugtatóan simogatta hajamat. - Pillanat. - pattantam fel és kezembe vettem telefonomat. Felmentem VEVO csatornámra, hogy megbizonyosodjak róla, a srácok biztosan feltöltötték azt a két dalt, amit megbeszéltünk, ami a Bitchin' Summer és a Radar volt. Mielőtt néhány nap múlva kijön az albumon, csak ennyi számnak hallhatják a rajongók a stúdióverzióját. Meg persze azoknak, amiket elénekeltem nekik a Grand Park-ban. A másnap reggeli interjúban előadom akusztikusan a Because Of You-t, de a stúdióverziót már csak az album megjelenésekor hallgathatják meg. - Meghallgatod őket? - kérdeztem Cam-től felé nyújtva telefonomat.
- Rendben, de utána tényleg aludj. - vette el a készüléket és elindította az első dalt. Még én sem hallottam őket, és ha őszinte akarok lenni, igen jól sikerültek. - Ezek fantasztikusak. - vigyorgott rám Cam és nyomott arcomra egy puszit. - Csodás vagy. - mondta visszaadva a telefont. Szerencsére a sötétben nem látta, hogy elpirulok. Letettem a telefont az éjjeliszekrényre és visszabújtam Cameron mellé.
- A Radar rólad szól. - motyogtam. Cam felkuncogott és belepuszilt hajamba.
Már elkezdett világosodni, mikor elaludtam Cameron szívverésére és egyenletes szuszogására. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése