 |
| Miley Cyrus - When I Look At You |
Az ébresztőm reggel hétkor csengett, szemeim pedig rögtön kipattantak és kinyomtam, még mielőtt Cam felébredt volna rá. Mosolyogva néztem egy darabig, amint oldalán fekszik, átölelve a párnát. Különösen megnéztem, ahogy vállai egyenletesen emelkednek minden lélegzetvételénél. Az egész fiú maga a megtestesült tökéletesség. Hirtelen felindulásból csináltam róla egy képet és posztoltam Instagramra. Nem fűztem hozzá semmit, nem tag-geltem be rajta, csak simán felraktam. A rajongók egyből reagáltak. "Ki ez?" "Barátod van?" Egyikre sem válaszoltam. Nem a barátom. Azt pedig nem kell megtudniuk, hogy Cameron Dallas félmeztelenül szuszog az ágyamban. Végül sikerült kikászálódni a pihe-puha ágyból. Halkan átmentem a fürdőszobába egy adag ruhával, de előbb megálltam a konyhában, hogy csináljak kávét. A hűtőn egy cetli volt celluxszal felragasztva, Denis kézírásával írva.
Elmentem
dolgozni. Felcsaptam ingatlanügynöknek:D Ha éhesek vagytok (tudom ám, hogy
Cameron itt maradt éjszakára;) Aztán csak óvatosan!) csináltam palacsintát. Ma
koradélután már otthon leszek.
xx
Denis
Mosolyogva olvastam el a cetlit, amit fenn hagytam a hűtőn. Feltettem forrni vizet a kávénak és elmentem rendbe hozni magam a fürdőszobába. Mivel nem volt sminkesem, sem stylist-om (ami egyébként az én ötletem volt. Szeretném magamat adni, és nem azt viselni, amit egy idegen rám aggat), miután felöltöztem és kifésültem a hajam, halványan ki is sminkeltem magamat. Persze ezt majd az interjú helyszínén kicsit még rendbe teszik, hogy ne csillogjon az arcom a felvételeken. Mikor kimentem a fürdőből a víz már javában forrt, így elkészítettem kávémat és telefonommal kezemben leültem a pulthoz. Hihetetlen fáradt voltam, a hideg víz sem segített, amivel lelocsoltam arcomat. Az óriási bögre kávé nagyjából helyretett, de éreztem, hogy egész nap nehéz lesz koncentrálnom. Elmostam bögrémet, fogat mostam és visszamentem a szobámba. Hagytam Cam-nek egy fecnit a ruhái tetején, amin biztos látja, hogy Denis-szel elmentünk dolgozni, de nem akartam felébreszteni, van kávé és palacsinta, valamint addig marad, ameddig akar, én dél körül érek vissza. Nyomtam egy puszit arcára és mosolyogva behajtottam magam után az ajtót. Felvettem cipőmet, hátamra kaptam gitártokomat és kiléptem a lakásból. Hagytam egy pótkulcsot Cam-nak a konyhapulton, hogy azért ki tudjon jutni, ha szeretne. Kulcsra zártam magam után az ajtót és megnyomtam a lift hívógombját. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre beülhettem autómba. Ahogy betettem gitáromat a hátsóülésre, megcsörrent zsebemben a telefon. Chris neve villogott a képernyőn, így miközben beültem a volán mögé, megnyomtam a fogadás gombot és fülemhez emeltem a kagylót.
- Remélem már elindultál. - szólt bele köszönés nélkül.
- Most indulok. - mondtam kicsit rekedtes hangon, az övvel küszködve. Nagybátyám mindig felhívott az interjúk, fotózások, fellépések előtt, amikre nem jött el, hogy megbizonyosodjon róla, nem aludtam el. Megvan rá az oka, hogy ezt feltételezze rólam. Az első fotózásomról például háromnegyed órát késtem, mert lusta voltam felkelni.
- Siess, Ryan-ék már várnak.
- De még csak háromnegyed nyolc van. - értetlenkedtem, benyomva egy Rolling Stones albumot.
- Már háromnegyed nyolc van. - hangsúlyozta ki a már szót. - A portfólió?
- Kész. - indítottam el a motort.
- Holnapra a dalok?
- Mm... Készülőben. - füllentettem.
- Ajánlom, hogy holnap reggel bevidd őket a stúdióba és felvegyétek őket. A rajongóknak három nap múlva lett beígérve, már meg is rendelték előre.
- Oké, oké, holnap reggel felvesszük őket, csak tájékoztasd Oliver-éket. Na, indulok, majd hívj a fotózás előtt is kérlek. Sziaaa. - nyújtottam el az a hangot, és ki is nyomtam. Nem húztam le a tetőt, kicsit hűvös idő volt, főleg ilyen korán. A kormányon doboltam a Let Me Down Slow dallamát, miközben próbáltam elkerülni a forgalmas utakat, hogy időben odaérjek Ryan Seacrest stúdiójába. Az út fél óra volt, és már negyed órája ott kellett volna lennem, mikor lihegve befutottam. Sietve bocsánatot kértem mindenkitől, köszöntem Ryan-nek és leültem a sminkes elé, aki nem csak a sminkemet, hanem a hajamat is megigazította kicsit, hiszen olyan nincs, hogy valamit nem vesznek fel, mivel a videó landol a YouTube-on, na meg a show netes oldalán, miután lement az adás a rádióban.
- Menj be, ülj le oda és tedd fel a fejhallgatót. - mutogatott talán a hangmérnök. Ki tudja? Beléptem a nem túl kicsi, de nem is túl nagy terembe, ahol leültem Ryan-nel szemben, aki éppen papírokat rendezgetett az asztalon.
- Szia, örülök, hogy mi adhatjuk le először az új dalod akusztikusát. - mosolygott rám. - Nézd, ott számolnak. - mutatott az üveg felé, ahol ugyanaz a srác állt, aki elmagyarázta, hogy mit kell csinálnom. Valószínűleg mégsem a hangmérnök volt. - Háromtól visszaszámol az ujjain, mikor ökölbe szorítja a kezét, adásban vagyunk.
- Oké, köszönöm. - mondtam elővéve gitáromat és pengetőmet. A hangszert ölembe helyeztem és feltettem a piros fejhallgatót. Feszülten figyeltem az üveg mögött álló pasast, aki elkezdett visszaszámolni.
- Jó reggelt Los Angeles. - kiáltott bele a mikrofonba lelkesen Ryan. - A legtöbben valószínűleg tudjátok, hogy ma reggel Dakota Foster-rel vagyok itt, aki egy új dalt fog nekünk előadni, a címe pedig Because Of You. De még mielőtt elkezded, beszélgessünk például a képről, amit reggel posztoltál Instagram-on. - fordult felém mosolyogva Ryan, mire elpirultam. - Elárulod, hogy ki ő?
- Mindenkinek jobb, ha nem tudja. - mondtam. - Neki is, nekem is, és a rajongóinknak is.
- Hogy elpirultál. - nevetett Ryan. - Szóval ő is híres, ezt elárultad.
- Igen, ő is híres. - bólintottam. - De többet nem mondok. - nevettem fel.
- Rendben, rendben. - tette a kezét védekezően. - Akkor áruld el, mióta lógsz a három Magcon-os szívtipróval?
- Nash-t és Hayes-t már régebb óta ismerem. Nash-sel fotózáson találkoztunk néhány hónapja, aztán találkoztam Hayes-szel. Cam-et néhány napja ismerem, meghívott a Lakers-Clippers meccsre, ahova elmentem velük. - magyaráztam.
- És ott elcsattant egy csók is, ha jól tudom.
- Igen. - nevettem. - De kizárólag csak a Kiss Cam miatt. Nash csinálta a fesztivált. Esküszöm, csak barátok vagyunk. - védekeztem, mire Ryan felnevetett.
- Akkor beszéljünk Cameron-ról, huh? - vigyorgott. - Láttak titeket rajongók a parton meg egy étteremben is. Másnap pedig megjelent az előadásodon. Lehetséges, hogy ő van a képen, amit feltettél reggel?
- Nem nyilatkozom. - nevettem égő arccal.
- Ó, ezzel mindent elárultál. Na, de mindegy is, kezdj bele a dalba. Már várom, hogy halljam.
Kezembe vettem a pengetőmet és lefogtam az első akkordot. Mindent beleadtam, hiszen ez volt az első alkalom, hogy valaha élőben előadtam ezt a dalt. Ez a dal mindent leírt, amit anyám iránt éreztem. Mindent. Ahogy énekeltem, előtörtek az emlékek, de ez csak segített, hogy még szenvedélyesebben énekeljek. Mikor befejeztem, a stúdióban néhány pillanatig néma csend volt.
- Wow. - szólalt meg hirtelen Ryan. - Ez gyönyörű.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Mondták már, hogy olyan a hangod, mint Christna Aguilera-nak?
- Tényleg? - virultam.
- Igen, nekem legalábbis ő jutott eszembe.
- Köszönöm. - ugráltam vigyorogva helyemen.
- Nem kell megköszönni, ez az igazság. - mosolygott Ryan. - Öt perc és visszajövünk, továbbra is kikérdezem Dax-ot, aki reméljük őszintén fog válaszolni minden kérdésre, hiszen van számára egy meglepetésem. - mondta és levette a fejhallgatóját. Gondoltam valószínűleg vége az adásnak, így megkérdeztem, hogy mégis milyen meglepetésről beszélt. Hát, nem árulta el. Helyette megtudtam merre van a kávéautomata. Ennek is örültem. Elraktam gitáromat és kiszaladtam a teremből, hogy gyorsan vegyek egy kávét, hiszen már csak három percem volt. A forró löttyel teli műanyagpohárral kezemben ültem vissza Ryan elé az asztalhoz.
- Fél perc. - kiáltott egy férfi, én pedig feltettem fejhallgatómat, ahogy Ryan is. Tekintetemmel megkerestem az üveg mögött álló férfit, aki hármat mutatott ujjaival. Majd kettőt, egyet és ökölbe szorította kezét.
- Jó reggelt ismét, Ryan Seacrest vagyok és visszatértem Dakota Foster-rel egyetemben, akit majd arról fogok kérdezni, hogy melyik előadó volt rá a legnagyobb hatással, de először is, halljuk, hogy ki a három legdögösebb férfihíresség szerinted. - fordult felém Ryan.
- Lehet halott is? - kérdeztem gondolkozva.
- Igen. - bólintott.
- Lássuk. Chris Motionless. Kurt Cobain... Éééés... - tudtam kit akarok mondani, de nem voltam benne biztos, hogy ki kéne mondani. - Cameron Dallas. - mondtam végül.
- Cameron Dallas? - vonta fel fél szemöldökét Ryan.
- Cameron Dallas. - bólintottam enyhén elpirulva.
- Hm. - mosolygott sokat sejtően. - Erre szerintem máshol még ráfognak térni. - nevetett és én is felkuncogtam. - Na de. Sokszor mondtad már, hogy Chris Motionless inspirált.
- Igen, mikor próbáltam kilábalni a depressziómból, úgy éreztem, hogy a Motionless In White tagjai az egyetlenek, akikre számíthatok.
- Ki tudnád ezt fejteni?
- Megmutatták nekem, hogy nem szabad szégyellnem, azt aki vagyok, még hogyha más embereknek ez nem is tetszik. Sok utálatot kapnak a stílus miatt, amit képviselnek, és mikor rájuk találtam, engem is rendszeresen csúfoltak az iskolában, meg hasonlók. Hihetetlenül sok erőt merítettem és merítek a mai napig a zenéjükből, legfőképp a szövegekből. - magyaráztam. - Miattuk tartottam ki, miattuk lehetek ma itt. Mondhatnám azt is, hogy ők neveltek mióta tizenkét éves vagyok. - nevettem fel. - Persze változtak a tagok, a stílus is változott kicsit, de nekem mindig is a Motionless In White lesz A Zenekar. És ugyebár a mostani felállás tetszik a legjobban a tagokat illetően.
- Mi a kedvenc dalod tőlük?
- Fuuu... Talán az Underdog és a Reincarnate. És a Scissorhands. És az If It's Dead We'll Kill, természetesen. Na jó, nem igazán tudok választani. - mosolyogtam.
- Találkoztál már velük valaha?
- Egyszer voltam koncerten, talán tavaly. De sajnos nem tudtam velük beszélni. Pedig szívesen elmondtam volna nekik, hogy mennyit segítettek.
- Ha most beszélhetnél Chris-szel, mit mondanál neki? - kérdezte vigyorogva Ryan.
- Először is megkérném, hogy vegyen el feleségül. - nevettem.
- Chris, te mit szólsz ehhez? - kérdezte Ryan, én pedig felnevettem, mert az hittem csak valami vicc, és beleittam kávémba.
- Én benne vagyok. - hallottam meg azt a kedves, mosolygós hangot, kicsit recsegett ugyan a vonal, de kétségkívül ő volt az. Kikerekedett szemekkel néztem Ryan-re, aki nevetett.
- Ez... Ez nem ő. - mondtam fejemet rázva.
- De, én vagyok. - nevetett Chris a vonal túlsó feléről.
- Ez valami vicc. - vörösödtem el teljesen.
- Nem az. - rázta meg a fejét ezúttal Ryan. - Szóval feleségül vennéd Dakotát? - intézte Chris-nek a kérdést.
- Hogyne. - válaszolt Chris Motionless.
- Nem kéne előbb megismernetek egymást? - nevetett Ryan.
- Á, megleszünk.
- Úristen. - temettem arcomat kezembe zavaromban. Mindketten felnevettek.
- Mikor lesz újra akusztikus koncerted? - kérdezte Chris.
- Elvileg öt nap múlva. - motyogtam.
- Ja, persze, előbb jön az albumod, ugye? - teljesen elaléltam, hogy tudja, éppen az új albumon dolgozom.
- Igen. - sóhajtottam.
- Na, jól van, majd még beszéltek, oké? Nekünk mennünk kell. - szólt közbe Ryan.
- Mi az, hogy majd beszélünk? - kérdeztem, mire Chris felnevetett.
- Sziasztok. - mondta.
- Helló. - válaszoltam és egy pittyegést lehetett hallani, ami azt jelentette, vége a hívásnak. Néhány másodpercig csendben maradtam. - Mi. A fasz? - mondtam leeresztve fejemet az asztalra, ami miatt nagyot koppant homlokom a fafelületen. Ryan felnevetett és megjegyezte, hogy akkor házasodhatunk is.
- De éppen mondtam, hogy feleségül vehetne, ő meg így oké. - nevettem felemelve fejemet,még mindig teljesen sokkolt állapotban.
- Nem tudom örülne-e ezt hallva az az ismeretlen srác a képről.
- Én sem. - nevettem.
- Na igen, jut eszembe, milyen díjakra lettél nevezve? - kérdezte Ryan.
- Először is Teen Choice Wards, MTV Video Music Awards, Billboard Music Awards, Kid's Choice Awards és Grammy-díj. - soroltam. Így kimondva még csodálatosabban hangzott, hogy ennyi mindent sikerült elérnem.
- Nevezve vagy Grammy-re? - csodálkozott Ryan.
- Igen. - bólintottam.
- Gratulálok, és sok szerencsét. - mondta.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Ennyi lenne mára Dakotával, visz' hall Los Angeles. - zárta le a műsort Ryan. - Köszönöm, hogy itt voltál. - mosolygott rám levéve fülhallgatóját.
- Én köszönöm. - vettem le én is sajátomat és felálltam, hogy felvegyem hátamra gitártokomat.
- Nem maradsz még egy kicsit?
- Szívesen maradnék, de haza kell mennem, meg délután még fotózásom van. - magyarázkodtam.
- Rendben, menj csak. - jött oda és két puszival elbúcsúztunk. Elköszöntem mindenkitől és kiléptem a stúdióból. Út közben felhívott Chris (mármint a menedzserem és nagybátyám, nem az énekes) és szólt, hogy holnap reggel a Perez Hilton-nál akusztikus Bitchin' Summer előadás, persze csak miután hajnalban felvettük az új dalokat, majd délután albumborító választás és holnap után pedig klip forgatás szintén a Bitchin' Summer-höz, azután pedig majd az egyik új dalhoz, amit holnap reggel felveszünk. Négy klip lesz az új albumon lévő dalokból összesen és a Beautiful-nak, valamint a Stupid Girls-nek már van. Ezután a hét végéig szabad vagyok (vagyis vasárnap szabad vagyok), majd hétfőn van a We're The Nobodies Los Angeles-i premierje, aztán díjátadók, és utazok több nagyvárosba a premierekre. Ez így nagyon keménynek tűnik, és az is, de szeretem ezt csinálni. Nagyon is. Ez a két hét most különösen rázós, egyébként nem szokott ilyen lenni. Sajnos a bátyám pont holnap érkezik és csak két napig maradhat itthon, azután mennie kell vissza a seregbe. De azért megpróbálok a lehető legtöbbet vele lenni, hiszen havonta csak két-három napra utazhat haza.
- Hát te? - kérdeztem csodálkozva Cameron-t, aki egy szál alsógatyában flangált a lakásban ide-oda, mikor végre-valahára hazaértem.
- Gondoltam megvárlak. - vonta meg a vállát magához ölelve. Melegség járta át minden porcikámat, ahogy meztelen felsőteste hozzámért.
- Fél négykor indulok fotózásra. - figyelmeztettem eltolva magamtól, és letettem gitáromat, valamint lerúgtam cipőmet.
- Addig még van két és fél óra. - kiabált át a szobámból, ahova visszament, miközben éppen beszéltem hozzá. - Elviszlek.
- És a kutyád? - kérdeztem az ajtófélfának dőlve, és azt figyelve, amint felveszi fekete farmerét és egy sötétkék pólót.
- Sierra-val van. - nézett rám. Hihetetlenül aranyos volt össze-vissza álló hajjal és kicsit még álmos arccal.
- Ettél? - mentem át a nappalin keresztül a konyhába és kivettem a hűtőből két doboz kólát. Az egyiket odadobtam az immár a pultnál ülő Cameron-nak, aki elkapta és megkocogtatta oldalát, hogy ne fröcsköljön ki.
- Aha. - válaszolt kérdésemre. Leültem mellé és magam elé húztam dalszöveges füzetemet egy tollal együtt. - Mikorra kell kész lenned?
- Holnap reggelre. - sóhajtottam elolvasva egy dalnak az elejét, amit előző nap reggel kezdtem el írni. - Ennyi van meg belőle. - toltam Cam elé a papírokat. Elolvasta a szöveget, ami az első refrénig volt csupán megírva.
- Elénekled? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Gitárral?
- Nem kell. - legyintett. Bólintottam és megköszörültem torkomat.
- Something about you, it's like an addiction, hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you, 'cause certain things hurt and you're my only virtue, and I'm virtually yours. And you keep coming back, coming back again, keep running round, running round, running round my head. And there's certain things that I adore, and there's certain things that I ignore, but I'm certain that I'm yours, certain that I'm yours, certain that I'm yours.
- Olyan gyönyörű hangod van. - suttogta Cam, mire felkuncogtam. - Mondták már, hogy olyan, mint Christina-é?
- Pont ma reggel. - nevettem és ő is elmosolyodott, majd a füzet fölé hajolt és írni kezdett. Érdeklődve néztem, hogy mit csinál, de eltakarta előlem, így semmit sem láttam. Néhány perc múlva visszatolta elém a füzetet, én pedig ámulva olvastam amit írt. - Ez gyönyörű, köszönöm. - nyomtam egy puszit arcára.
- Énekeld el. - biztatott mosolyogva, így elénekeltem neki az egész dalt. Azután a rész után, amit Cam írt, úgy gondoltam, újra refrén fog következni, de ezt úgyis csak a gitárral tudom majd rendesen megnézni.
- Something about you, it's like an addiction, hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you, 'cause certain things hurt and you're my only virtue, and I'm virtually yours. And you keep coming back, coming back again, keep running round, running round, running round my head. And there's certain things that I adore, and there's certain things that I ignore, but I'm certain that I'm yours, certain that I'm yours, certain that I'm yours. There's something about you, it's when you get angry, you have me at your mercy. And you're like a shoulder to turn to, 'cause certain things burn just when we're hanging on for dear life, we held on so tight. And you keep coming back, coming back again, keep running round, running round, running round my head. And there's certain things that I adore, and there's certain things that I ignore, but I'm certain that I'm yours, certain that I'm yours, certain that I'm yours. I adore you... I adore you... Certain that I'm yours. - nagyot fújva tettem le a füzetet az asztalra. Cam megragadta mindkét csuklómat és magához húzott, hogy ölébe pottyanjak. Mosolyogva lenézett rám és nyomott egy apró puszit ajkaimra, amitől kirázott a hideg. Egyik kezével derekamat fogta, másikat pedig tarkómra vezette és még közelebb húzott magához, úgy, hogy egy papírlapot sem lehetett volna becsúsztatni közénk. Egyik kezemmel hajába túrtam, míg a másikkal átkaroltam nyakát és lehúztam magamhoz. Mikor ajkaink egymáshoz értek, mintha tűzijátékok robbantak volna. Csodálatos volt. Szenvedélyes csókban forrtunk össze. Minden megszűnt körülöttünk, valószínűleg ezért nem hallottunk a kulcs zörgését és az ajtó kicsapódását.
- Megjöttem! - kiáltott Denis, mire szétrebbentünk, de már úgyis meglátott minket. - Jaj, bocsánat, nem akartam bezavarni. - tette fel kezeit védekezően, mire elnevettem magam és átültem saját székemre. Denis leült a másik oldalamra és elmondta milyen az új munkahelye. Azután én nekiálltam dalszövegeket írni, Denis és Cam pedig beszélgetni kezdtek valamiről, de fogalmam sem volt, hogy miről, mert teljesen kizártam a külvilágot. Végül sikerült két dal szövegét összehoznom, ami azt jelentette este már csak egyet kell megírnom, meg persze valami zenei alapot is össze kéne hoznom, de az nekem mindig is könnyen ment. Telefonom csörgése szakított ki a szerelmes dalok világából. Chris hívott, hogy induljak a fotózásra. Cam-mel elköszöntünk Denis-től, és miután felvettünk cipőinket, együtt kiléptünk a lakásból. Cam átölelte a vállamat és magához húzott a liftben, de ahogy kiértünk az épületből, elengedett. Kicsit csalódott voltam, de persze én sem akartam, hogy egyből nyilvánosságra ezt a dolgot. Amiről én sem tudtam, hogy micsoda. Fogalmam sem volt róla, hogy most mi is van köztünk. Talán semmi? Elmondtam Cam-nek, hova megyünk, de azt mondta ismeri, ő is volt már ott, tudja az utat. Egész úton csendben voltam. Mi van, ha nem is akarja? Ha csak unatkozik és szórakozni akar? Folyamatosan kattogott az agyam.
- Mi a baj? - kérdezte Cameron megsimítva karomat. Megráztam a fejem és tovább bámultam ki az ablakon. Nemsokára meg is érkeztünk és kiszálltam az autóból. - Dax, mi bajod? - csapta be maga mögött a kocsi ajtaját Cam.
- Semmi. - fordultam felé idegesen. - Semmi! - ráztam meg a fejem és bementem a hatalmas épületbe.
A fotózás jól sikerült, mindenki kedves volt velem. Még soha nem volt mással fotózásom, csak Bryant-vel, így először furcsa volt az új környezet, de hamar megszoktam. Beszélgettem egy éppen befutó modellel is, Jenny-vel, aki elmondta, hogy már megvan a jegye a hétfői premierre. Nagyon megköszöntem neki, hogy eljön, tényleg nagyon jólesett. Hétkor végeztem. Toby, a fotós betette egy borítékba a kinyomtatott fotókat, és egyből fel is töltötte őket weboldalára. Még utoljára csináltam egy videót Jenny-vel, amit feltöltöttem MyStory-mba Snapchat-en és letöltöttem az egyik képet a netről, amit Toby készített rólam és posztoltam Instagram-on. Elköszöntem mindenkitől és kiléptem a hűvös Los Angeles-i estébe. Fogalmam sem volt hogy jutok haza, amíg meg nem láttam Cameron-t, autójának támaszkodva. Nem mondott semmit, csak megkerülte az autót és kinyitotta az anyósülés felőli ajtót. Egy szó nélkül beültem és ő is elfoglalta helyét a kormánynál. A visszafelé út is szótlanul telt. Cameron felkísért az ajtóig, én pedig miután beléptem nyitva hagytam magam után az ajtót, hogy betudjon jönni. Denis nem volt itthon, valószínűleg elment valahova a srácokkal. Lerúgtam cipőmet és bementem szobámba, Cameron-nal nyomomban. Lerángattam farmeromat és felvettem alvós rövid gatyámat, ezután levettem ékszereimet, ingemet és toppomat, felvettem Rob pólóját és leügyeskedtem magamról a melltartót, amit eldobtam a többi ruha mellé. Átmentem a fürdőszobába lemosni a sminkemet és fogat mosni, majd visszamentem a szobámba, és ledobtam magam az ágyra, ahol Cameron kényelmesen elfeküdt egy szál alsónadrágban. Irtózatos önkontrollra volt szükség, hogy az ölemben heverő gitárral és a dalokkal foglalkozzak. Cam konkrét meg sem mozdult amíg ezzel foglalatoskodtam, pedig beletelt egy jó másfél órába. Miután elégszer elgyakoroltam minden dalt, hogy reggel jól menjenek, elraktam a gitárt és betettem a füzetet a táskámba, hogy ne hagyjam itthon. Ezután hamar kiválasztottam egy képet a mai fotózásról, amit beraktam albumomba, de rájöttem, hogy van még egy, amit tízből ugyan csak nyolcasnak érzek, de nagyon jól sikerült, így azt is betettem. Tíz óra körül feküdtem be Cameron mellé a takaró alá és miután beállítottam ötre az ébresztőmet, fejemet mellkasára helyeztem, ő pedig simogatni kezdte hajamat.
- Sajnálom. - motyogtam.
- Semmi baj. - suttogta Cameron és hangjától gerincemen végigfutott valami furcsa, bizsergető érzés. Kezét hátamra simította, közel fenekemhez, amitől egy pillanatra elállt a lélegzetem. Felnéztem rá, de mielőtt akármit reagálhattam volna, ajkai lecsaptak enyémekre. Cam fordított pozíciónkon, így én voltam alul, miközben még mindig vadul csókolóztunk. Karjaimat összefontam nyaka körül, míg ő egyik kezével támaszkodott, másikkal pedig oldalamat simogatta. Ajkai letértek nyakamra, ahol gyengéden szívni kezdte a vékony bőrt. Meleg nyelve halk nyögést váltott ki belőlem, mire kicsit erősebben kezdte szívni, majd megpuszilta a valószínűleg lila felületet és újra ajkaimnak szentelte figyelmét. Cam pólóm aljával szórakozott egy darabig, majd kicsit feljebb húzta. Csókunk abbamaradt néhány pillanatra, de csak addig, amíg le nem került rólam a póló.
- Cam... - sóhajtottam, mikor megéreztem kemény férfiasságát alhasamnál. Nemsokára a többi ruhadarab is valahol a földön landolt. - Cam. - toltam el magamtól kicsit.
- Baj van? - kérdezte aggódva.
- Életemben egyszer voltam fiúval. Négy éve. - suttogtam félve.
- Akarod ezt? Biztos? - kérdezte puszikat nyomva állkapcsomra. - Tudom, hogy gyors ez az egész. Még abbahagyhatjuk.
- Akarom, igen. - bólintottam. - Csak gondoltam tudnod kéne.
- Rendben. Vigyázni fogok. - suttogta. És be is tartotta ígéretét. Olyan volt, mintha megint elveszteném a szüzességemet, azzal a különbségem, hogy az akkori barátom nem vigyázott rám ennyire. Cam minden egyes mozdulatára odafigyelt, mindig megkérdezte, hogy oké-e, amit éppen csinál. Gyengéd volt, folyamatosan puszilgatott és simogatott.
Ha engem kérdeztek, mi nem szexeltünk. Azon az éjszakán Cameron Dallas és én szeretkeztünk.
- Először is megkérném, hogy vegyen el feleségül. - nevettem.
- Chris, te mit szólsz ehhez? - kérdezte Ryan, én pedig felnevettem, mert az hittem csak valami vicc, és beleittam kávémba.
- Én benne vagyok. - hallottam meg azt a kedves, mosolygós hangot, kicsit recsegett ugyan a vonal, de kétségkívül ő volt az. Kikerekedett szemekkel néztem Ryan-re, aki nevetett.
- Ez... Ez nem ő. - mondtam fejemet rázva.
- De, én vagyok. - nevetett Chris a vonal túlsó feléről.
- Ez valami vicc. - vörösödtem el teljesen.
- Nem az. - rázta meg a fejét ezúttal Ryan. - Szóval feleségül vennéd Dakotát? - intézte Chris-nek a kérdést.
- Hogyne. - válaszolt Chris Motionless.
- Nem kéne előbb megismernetek egymást? - nevetett Ryan.
- Á, megleszünk.
- Úristen. - temettem arcomat kezembe zavaromban. Mindketten felnevettek.
- Mikor lesz újra akusztikus koncerted? - kérdezte Chris.
- Elvileg öt nap múlva. - motyogtam.
- Ja, persze, előbb jön az albumod, ugye? - teljesen elaléltam, hogy tudja, éppen az új albumon dolgozom.
- Igen. - sóhajtottam.
- Na, jól van, majd még beszéltek, oké? Nekünk mennünk kell. - szólt közbe Ryan.
- Mi az, hogy majd beszélünk? - kérdeztem, mire Chris felnevetett.
- Sziasztok. - mondta.
- Helló. - válaszoltam és egy pittyegést lehetett hallani, ami azt jelentette, vége a hívásnak. Néhány másodpercig csendben maradtam. - Mi. A fasz? - mondtam leeresztve fejemet az asztalra, ami miatt nagyot koppant homlokom a fafelületen. Ryan felnevetett és megjegyezte, hogy akkor házasodhatunk is.
- De éppen mondtam, hogy feleségül vehetne, ő meg így oké. - nevettem felemelve fejemet,még mindig teljesen sokkolt állapotban.
- Nem tudom örülne-e ezt hallva az az ismeretlen srác a képről.
- Én sem. - nevettem.
- Na igen, jut eszembe, milyen díjakra lettél nevezve? - kérdezte Ryan.
- Először is Teen Choice Wards, MTV Video Music Awards, Billboard Music Awards, Kid's Choice Awards és Grammy-díj. - soroltam. Így kimondva még csodálatosabban hangzott, hogy ennyi mindent sikerült elérnem.
- Nevezve vagy Grammy-re? - csodálkozott Ryan.
- Igen. - bólintottam.
- Gratulálok, és sok szerencsét. - mondta.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Ennyi lenne mára Dakotával, visz' hall Los Angeles. - zárta le a műsort Ryan. - Köszönöm, hogy itt voltál. - mosolygott rám levéve fülhallgatóját.
- Én köszönöm. - vettem le én is sajátomat és felálltam, hogy felvegyem hátamra gitártokomat.
- Nem maradsz még egy kicsit?
- Szívesen maradnék, de haza kell mennem, meg délután még fotózásom van. - magyarázkodtam.
- Rendben, menj csak. - jött oda és két puszival elbúcsúztunk. Elköszöntem mindenkitől és kiléptem a stúdióból. Út közben felhívott Chris (mármint a menedzserem és nagybátyám, nem az énekes) és szólt, hogy holnap reggel a Perez Hilton-nál akusztikus Bitchin' Summer előadás, persze csak miután hajnalban felvettük az új dalokat, majd délután albumborító választás és holnap után pedig klip forgatás szintén a Bitchin' Summer-höz, azután pedig majd az egyik új dalhoz, amit holnap reggel felveszünk. Négy klip lesz az új albumon lévő dalokból összesen és a Beautiful-nak, valamint a Stupid Girls-nek már van. Ezután a hét végéig szabad vagyok (vagyis vasárnap szabad vagyok), majd hétfőn van a We're The Nobodies Los Angeles-i premierje, aztán díjátadók, és utazok több nagyvárosba a premierekre. Ez így nagyon keménynek tűnik, és az is, de szeretem ezt csinálni. Nagyon is. Ez a két hét most különösen rázós, egyébként nem szokott ilyen lenni. Sajnos a bátyám pont holnap érkezik és csak két napig maradhat itthon, azután mennie kell vissza a seregbe. De azért megpróbálok a lehető legtöbbet vele lenni, hiszen havonta csak két-három napra utazhat haza.
- Hát te? - kérdeztem csodálkozva Cameron-t, aki egy szál alsógatyában flangált a lakásban ide-oda, mikor végre-valahára hazaértem.
- Gondoltam megvárlak. - vonta meg a vállát magához ölelve. Melegség járta át minden porcikámat, ahogy meztelen felsőteste hozzámért.
- Fél négykor indulok fotózásra. - figyelmeztettem eltolva magamtól, és letettem gitáromat, valamint lerúgtam cipőmet.
- Addig még van két és fél óra. - kiabált át a szobámból, ahova visszament, miközben éppen beszéltem hozzá. - Elviszlek.
- És a kutyád? - kérdeztem az ajtófélfának dőlve, és azt figyelve, amint felveszi fekete farmerét és egy sötétkék pólót.
- Sierra-val van. - nézett rám. Hihetetlenül aranyos volt össze-vissza álló hajjal és kicsit még álmos arccal.
- Ettél? - mentem át a nappalin keresztül a konyhába és kivettem a hűtőből két doboz kólát. Az egyiket odadobtam az immár a pultnál ülő Cameron-nak, aki elkapta és megkocogtatta oldalát, hogy ne fröcsköljön ki.
- Aha. - válaszolt kérdésemre. Leültem mellé és magam elé húztam dalszöveges füzetemet egy tollal együtt. - Mikorra kell kész lenned?
- Holnap reggelre. - sóhajtottam elolvasva egy dalnak az elejét, amit előző nap reggel kezdtem el írni. - Ennyi van meg belőle. - toltam Cam elé a papírokat. Elolvasta a szöveget, ami az első refrénig volt csupán megírva.
- Elénekled? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Gitárral?
- Nem kell. - legyintett. Bólintottam és megköszörültem torkomat.
- Something about you, it's like an addiction, hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you, 'cause certain things hurt and you're my only virtue, and I'm virtually yours. And you keep coming back, coming back again, keep running round, running round, running round my head. And there's certain things that I adore, and there's certain things that I ignore, but I'm certain that I'm yours, certain that I'm yours, certain that I'm yours.
- Olyan gyönyörű hangod van. - suttogta Cam, mire felkuncogtam. - Mondták már, hogy olyan, mint Christina-é?
- Pont ma reggel. - nevettem és ő is elmosolyodott, majd a füzet fölé hajolt és írni kezdett. Érdeklődve néztem, hogy mit csinál, de eltakarta előlem, így semmit sem láttam. Néhány perc múlva visszatolta elém a füzetet, én pedig ámulva olvastam amit írt. - Ez gyönyörű, köszönöm. - nyomtam egy puszit arcára.
- Énekeld el. - biztatott mosolyogva, így elénekeltem neki az egész dalt. Azután a rész után, amit Cam írt, úgy gondoltam, újra refrén fog következni, de ezt úgyis csak a gitárral tudom majd rendesen megnézni.
- Something about you, it's like an addiction, hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you, 'cause certain things hurt and you're my only virtue, and I'm virtually yours. And you keep coming back, coming back again, keep running round, running round, running round my head. And there's certain things that I adore, and there's certain things that I ignore, but I'm certain that I'm yours, certain that I'm yours, certain that I'm yours. There's something about you, it's when you get angry, you have me at your mercy. And you're like a shoulder to turn to, 'cause certain things burn just when we're hanging on for dear life, we held on so tight. And you keep coming back, coming back again, keep running round, running round, running round my head. And there's certain things that I adore, and there's certain things that I ignore, but I'm certain that I'm yours, certain that I'm yours, certain that I'm yours. I adore you... I adore you... Certain that I'm yours. - nagyot fújva tettem le a füzetet az asztalra. Cam megragadta mindkét csuklómat és magához húzott, hogy ölébe pottyanjak. Mosolyogva lenézett rám és nyomott egy apró puszit ajkaimra, amitől kirázott a hideg. Egyik kezével derekamat fogta, másikat pedig tarkómra vezette és még közelebb húzott magához, úgy, hogy egy papírlapot sem lehetett volna becsúsztatni közénk. Egyik kezemmel hajába túrtam, míg a másikkal átkaroltam nyakát és lehúztam magamhoz. Mikor ajkaink egymáshoz értek, mintha tűzijátékok robbantak volna. Csodálatos volt. Szenvedélyes csókban forrtunk össze. Minden megszűnt körülöttünk, valószínűleg ezért nem hallottunk a kulcs zörgését és az ajtó kicsapódását.
- Megjöttem! - kiáltott Denis, mire szétrebbentünk, de már úgyis meglátott minket. - Jaj, bocsánat, nem akartam bezavarni. - tette fel kezeit védekezően, mire elnevettem magam és átültem saját székemre. Denis leült a másik oldalamra és elmondta milyen az új munkahelye. Azután én nekiálltam dalszövegeket írni, Denis és Cam pedig beszélgetni kezdtek valamiről, de fogalmam sem volt, hogy miről, mert teljesen kizártam a külvilágot. Végül sikerült két dal szövegét összehoznom, ami azt jelentette este már csak egyet kell megírnom, meg persze valami zenei alapot is össze kéne hoznom, de az nekem mindig is könnyen ment. Telefonom csörgése szakított ki a szerelmes dalok világából. Chris hívott, hogy induljak a fotózásra. Cam-mel elköszöntünk Denis-től, és miután felvettünk cipőinket, együtt kiléptünk a lakásból. Cam átölelte a vállamat és magához húzott a liftben, de ahogy kiértünk az épületből, elengedett. Kicsit csalódott voltam, de persze én sem akartam, hogy egyből nyilvánosságra ezt a dolgot. Amiről én sem tudtam, hogy micsoda. Fogalmam sem volt róla, hogy most mi is van köztünk. Talán semmi? Elmondtam Cam-nek, hova megyünk, de azt mondta ismeri, ő is volt már ott, tudja az utat. Egész úton csendben voltam. Mi van, ha nem is akarja? Ha csak unatkozik és szórakozni akar? Folyamatosan kattogott az agyam.
- Mi a baj? - kérdezte Cameron megsimítva karomat. Megráztam a fejem és tovább bámultam ki az ablakon. Nemsokára meg is érkeztünk és kiszálltam az autóból. - Dax, mi bajod? - csapta be maga mögött a kocsi ajtaját Cam.
- Semmi. - fordultam felé idegesen. - Semmi! - ráztam meg a fejem és bementem a hatalmas épületbe.
A fotózás jól sikerült, mindenki kedves volt velem. Még soha nem volt mással fotózásom, csak Bryant-vel, így először furcsa volt az új környezet, de hamar megszoktam. Beszélgettem egy éppen befutó modellel is, Jenny-vel, aki elmondta, hogy már megvan a jegye a hétfői premierre. Nagyon megköszöntem neki, hogy eljön, tényleg nagyon jólesett. Hétkor végeztem. Toby, a fotós betette egy borítékba a kinyomtatott fotókat, és egyből fel is töltötte őket weboldalára. Még utoljára csináltam egy videót Jenny-vel, amit feltöltöttem MyStory-mba Snapchat-en és letöltöttem az egyik képet a netről, amit Toby készített rólam és posztoltam Instagram-on. Elköszöntem mindenkitől és kiléptem a hűvös Los Angeles-i estébe. Fogalmam sem volt hogy jutok haza, amíg meg nem láttam Cameron-t, autójának támaszkodva. Nem mondott semmit, csak megkerülte az autót és kinyitotta az anyósülés felőli ajtót. Egy szó nélkül beültem és ő is elfoglalta helyét a kormánynál. A visszafelé út is szótlanul telt. Cameron felkísért az ajtóig, én pedig miután beléptem nyitva hagytam magam után az ajtót, hogy betudjon jönni. Denis nem volt itthon, valószínűleg elment valahova a srácokkal. Lerúgtam cipőmet és bementem szobámba, Cameron-nal nyomomban. Lerángattam farmeromat és felvettem alvós rövid gatyámat, ezután levettem ékszereimet, ingemet és toppomat, felvettem Rob pólóját és leügyeskedtem magamról a melltartót, amit eldobtam a többi ruha mellé. Átmentem a fürdőszobába lemosni a sminkemet és fogat mosni, majd visszamentem a szobámba, és ledobtam magam az ágyra, ahol Cameron kényelmesen elfeküdt egy szál alsónadrágban. Irtózatos önkontrollra volt szükség, hogy az ölemben heverő gitárral és a dalokkal foglalkozzak. Cam konkrét meg sem mozdult amíg ezzel foglalatoskodtam, pedig beletelt egy jó másfél órába. Miután elégszer elgyakoroltam minden dalt, hogy reggel jól menjenek, elraktam a gitárt és betettem a füzetet a táskámba, hogy ne hagyjam itthon. Ezután hamar kiválasztottam egy képet a mai fotózásról, amit beraktam albumomba, de rájöttem, hogy van még egy, amit tízből ugyan csak nyolcasnak érzek, de nagyon jól sikerült, így azt is betettem. Tíz óra körül feküdtem be Cameron mellé a takaró alá és miután beállítottam ötre az ébresztőmet, fejemet mellkasára helyeztem, ő pedig simogatni kezdte hajamat.
- Sajnálom. - motyogtam.
- Semmi baj. - suttogta Cameron és hangjától gerincemen végigfutott valami furcsa, bizsergető érzés. Kezét hátamra simította, közel fenekemhez, amitől egy pillanatra elállt a lélegzetem. Felnéztem rá, de mielőtt akármit reagálhattam volna, ajkai lecsaptak enyémekre. Cam fordított pozíciónkon, így én voltam alul, miközben még mindig vadul csókolóztunk. Karjaimat összefontam nyaka körül, míg ő egyik kezével támaszkodott, másikkal pedig oldalamat simogatta. Ajkai letértek nyakamra, ahol gyengéden szívni kezdte a vékony bőrt. Meleg nyelve halk nyögést váltott ki belőlem, mire kicsit erősebben kezdte szívni, majd megpuszilta a valószínűleg lila felületet és újra ajkaimnak szentelte figyelmét. Cam pólóm aljával szórakozott egy darabig, majd kicsit feljebb húzta. Csókunk abbamaradt néhány pillanatra, de csak addig, amíg le nem került rólam a póló.
- Cam... - sóhajtottam, mikor megéreztem kemény férfiasságát alhasamnál. Nemsokára a többi ruhadarab is valahol a földön landolt. - Cam. - toltam el magamtól kicsit.
- Baj van? - kérdezte aggódva.
- Életemben egyszer voltam fiúval. Négy éve. - suttogtam félve.
- Akarod ezt? Biztos? - kérdezte puszikat nyomva állkapcsomra. - Tudom, hogy gyors ez az egész. Még abbahagyhatjuk.
- Akarom, igen. - bólintottam. - Csak gondoltam tudnod kéne.
- Rendben. Vigyázni fogok. - suttogta. És be is tartotta ígéretét. Olyan volt, mintha megint elveszteném a szüzességemet, azzal a különbségem, hogy az akkori barátom nem vigyázott rám ennyire. Cam minden egyes mozdulatára odafigyelt, mindig megkérdezte, hogy oké-e, amit éppen csinál. Gyengéd volt, folyamatosan puszilgatott és simogatott.
Ha engem kérdeztek, mi nem szexeltünk. Azon az éjszakán Cameron Dallas és én szeretkeztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése