06. - I'm sure I'm not being rude, but it's just your attitude, it's tearing me apart, it's ruining everything

The Cranberries - Linger

A Vincent Thomas híd közepén álltam. Este volt, és hideg. Rövidnadrágom és trikóm aligha felmelegített. Az alattam elterülő, sötéten gomolygó vizet néztem. Úgy éreztem, muszáj megtennem, hogy nincs más kiút. Az autók csak úgy suhantak mellettem, lámpáik megvilágítottak. Remegő térdekkel felálltam a korlátra és átléptem a másik oldalra. Nagy levegőt véve elengedtem a korlátot és elrugaszkodtam. Arcommal felfelé zuhantam. Szabadságot éreztem, és tudtam, mindjárt vége. 

- Dax! - kiáltott egy hang. Morogva kinyitottam szememet és próbáltam magamhoz térni megrázó álmomból, de Cam nem hagyta. - Dax, hol a francban van a citromlevem? - idegeskedett az ajtóban. 

- A... citromleved? - nevettem fel hisztérikusan, arcomat párnámba temetve, hogy ne égjen retinám az erősen sütő Naptól. 

- A citromlevem! - mondta agresszívan. 

- A hűtőben. - motyogtam, mire kirohant a szobából. Néhány percig csak így feküdtem, majd az éjjeliszekrényen heverő telefonomért nyúltam, és megnéztem, mennyi az idő. 7:16. Tökéletes. Nyöszörögve keltem ki az ágyból, és kicammogtam a konyhába. - Cam, siess, nekem is kell! - kiáltottam a fürdőszoba elé érve, majd átmentem a konyhába és kinyitottam a hűtőt, ami tele volt, de mégsem találtam semmi kedvemre valót, így nekiálltam kávét készíteni. Mikor kész lett, öntöttem belőle kedvenc SpongyaBob-os bögrémbe, és leültem a pulthoz. Megnyitottam Snapchat-emet és csináltam egy MyStory-t. 

- Jó reggelt srácok. Tudom, még nagyon korán van, de képzeljétek, ma forgatunk klipet a Bitchin' Summer-höz, már nagyon várom. - mosolyogtam a kamerába. - Ó, nézzétek, itt egy Cameron. - fordítottam a nevető, félmeztelen Cam felé a kamerát, mikor kijött a fürdőszobából. Vigyorogva intett egyet és odajött, hogy nyomjon egy puszit homlokomra. - Na, csak ennyit akartam, remélem tetszeni fog nektek, sziasztok. - intettem én is, majd feltöltöttem a videót. - Minek kellett neked ilyenkor a citromlé? - ittam bele forró kávémba, miközben le sem vettem szemem Cam izmairól. 

- Hogy megigyam? - ült le a mellettem lévő székre egy bögre kávéval. - Mikor mész? 

- Nem tudom. - vontam meg a vállam. - Nem kérsz enni?

- Nem, köszönöm. - rázta meg a fejét. - Mennyi az idő? - kérdezte rám nézve. Először nem tudtam, mi tűnik furcsának az arcán, csak néhány másodperc figyelés után láttam meg kitágult pupilláit. - Mennyi az idő? - kérdezte idegesen. 

- Fél nyolc. - suttogtam, miközben beleittam kávémba. 

- Mennem kell. - pattant fel a székről, és átszaladt szobámba. 

- Most ugye viccelsz? - kérdeztem, mikor felöltözve kijött onnan. - Hé, jól vagy? - rohantam oda hozzá, mikor megszédült és megtántorodott. 

- Persze, megvagyok. - rázta le kezemet karjáról. - Tényleg megyek, de este ott leszek, oké? - nyomott egy puszit ajkaimra és ki is viharzott a lakásból. Tátott szájjal néztem a csukott ajtót. 

- Ezt nem hiszem el... - motyogtam és visszaültem helyemre, hogy befejezzem kávémat és tovább nyomkodjam közösségi oldalaimat. Halványan elmosolyodtam, mikor megláttam, hogy Cam posztolta Instagram-on az egyik képet, amit nemrég készítettünk. Mennyire felháborodtak a rajongók. Cam nem fűzött hozzá semmit, csakúgy feltette a képet, de a rajongók már kombinálni kezdtek. Tweet-eltem egyet, hogy ki izgatott már a klip miatt, majd megnéztem az üzeneteimet. Válaszoltam néhány rajongónak, majd visszamentem a szobámba felöltözni, már alapból a forgatásra. Ki is sminkeltem magam egy kicsit, és megfésültem a hajamat is.
Mit is mondjak a forgatásról? Szokás szerint felettébb élveztem, jó volt a parton találkozni új emberekkel, akik szerepeltek a klipben, valamint vicces volt megcsinálni a részt, mikor egy sötétkék '67-es Ford Mustang volánjánál ülök az italbolt előtt, a hátsó ülésen Diana-val és Brad-del, az italbolt előtt, kamerákkal körülvéve, várva, hogy Johnny kirohanjon a sötétbe alkohollal telepakolva, miközben a boltos utánaszaladt és kiabált utánunk, miközben gyorsan elhajtottunk. Igazából az egészet nagyon élveztem. Azokat a részeket is, mikor még nappal röplabdáztunk a parton vagy berohantunk a vízbe, vagy a rendőrök üldözőbe vettek miután elsiettünk a bolttól. Úgy végződött az egész, hogy a parton ültünk napfelkeltében, Diana és Brad a homokban ülve cigiztek, én és Johnny fent ültünk a kocsi tetején, odaadta a kockás ingét, mert fáztam, majd átkarolta vállamat és megcsókolt.  Igazából stílusban hasonlít a klip a többihez, olyan grunge-os, mivel a dalaim is inkább amolyan pop-rock, pop-punk stílusúak. A forgatás végén számot cseréltem a srácokkal, hogy majd még tudjunk beszélni.
Hétkor végeztem, így gyorsan hazamentem és lezuhanyoztam. Denis és Rob megkérdezték milyen lett a videó, mindent elmeséltem nekik. Feltettem egy közös képet Instagram-ra három új ismerősömmel, bár a forgatás közben MyStory-mat is frissítettem. Végül háromnegyed nyolckor elindultunk az étterembe, ahol találkozunk a többiekkel, ami a Cicada nevet viseli. Na most, ide nem kicsit kellett kiöltözni. Kedves férfi rokonaim visszafogott szmokingot viseltek, így szálltunk be kocsimba. A recepciónál megkérdeztük, hogy érkezett-e már valaki a Foster névre foglalt asztalhoz. A fiatal fiú, aki ott állt, megmutatta merre van az asztal, ahol Cameron kivételével már mindenki jelen volt. Hayes, Nash, Justin és Lewis is öltönyben voltak, és Chloe is igazán kitett magáért. Miután mindenki köszönt mindenkinek, Chloe-val kilányoskodtuk magunkat egymás ruháját nézegetve és az idősebb Grier megdicsérte dekoltázsomat, végül leültünk az óriási kerek asztalhoz. Hayes és egy üres szék közé kerültem, ami Cam-nek volt fenntartatva, aki csak nem akart megérkezni. Félpercenként néztem rá telefonomra, és idegesen doboltam cipőm sarkával.
- Nyugi, még alig múlt el nyolc, itt lesz. - mosolygott rám biztatón Hayes, de csak sóhajtva megráztam a fejem.
- Vagy Kids' Choice Awards-on? - kérdezte az asztal másik felén ülő Nash, mire bólintottam. - Kit viszel plusz egy főnek?
- Fogalmam sincs. - vontam meg vállam. - Szerintem senkit, nem tudok választani. - nevettem zavartan. - Mikor mentek haza?
- Valamikor jövő héten. Aztán jövünk vissza a díjátadókra. - bólintottam és tovább ropogtattam ujjaimat idegességemben. Rendeltünk inni, hogy legyen mit csinálni, amíg Cam nem érkezik meg. Végül tíz perc késéssel ugyan, de befutott. Mindenkivel kezet fogott, Chloe-t megölelte, felém viszont csak megejtett egy apró mosolyt és leült mellém. Senkinek nem tűnt fel igazán, ami történt, csak Hayes nézett kikerekedett szemekkel néhány pillanatig. Halványan rámosolyogtam, mire tovább beszélgetett Justin-nal. Miután a pincér felvette a rendelést, Cam elnézést kért és kiment a mosdóba.
- Mi baja? - kérdezte Lewis rám nézve.
- Nekem honnan kéne tudnom? - néztem körbe nagyokat pislogva.
- Hát... - kezdte Denis. - Együtt vagytok.
- Ja, igen? - tetettem meglepődést. - Nem úgy tűnik. - ittam bele fehérboromba.
- De furán viselkedik. - mondta Nash. - Mármint veled is. - nézett rám. - Meg úgy általában.
- Biztos drogozik. - nevetett Hayes, de mikor senki sem nevetett vele, elhallgatott.
- Csak nem. - vontam meg a vállam. Néhány perc múlva Cam visszaült mellém és jókedvűen beszélgetett mindenkivel, kivéve velem. Egyszer, ha rám nézett, amíg kihozták az ételt. Mikor befejeztem lazacomat, és beszélgetni kezdtem Hayes-szel, Cameron elcsendesedett és nem igazán beszélt többet. Nem mertem hozzászólni, féltem, hogy esetleg felidegesítem. Az egész vacsora alatt körülbelül háromszor is kiment a mosdóba, és csak egyszer szólt hozzám. Rohadtul nem értettem, mi ez az egész, de ugyanakkor nem is volt okom kiakadni, hiszen nem voltunk együtt. Csak az fájt, hogy egyik pillanatban még mindent megtenne értem, majd miután ágyba bújok vele, már csak egy szia sem jön ki a száján, mikor rám néz. Még az is jobb lett volna, ha el sem jön. Miután fizettem (nagy harc alakult ki köztem és Nash között, de végül én nyertem) és kimentünk az étteremből Lewis, Justin, Chloe, Nash és Hayes alaposan megszorongatták Rob-ot, hiszen hajnalban utazik vissza, így ők már nem látják. Cam kezet fogott vele, olyan nagyon férfiasan, és Rob súgott valamit a fülébe, mire Cameron bólintott. Mindenkinek sikerült végül elköszönnie mindenkitől, csak én és Cam nem szóltunk egymáshoz. Mikor elindultam az autóm felé Rob-bal és Den-nel, Cam utánam kiáltott. Sóhajtva megfordultam, míg ő közelebb jött hozzám, a két fiú pedig beült a kocsiba.
- Jó éjt. - mondta, és mintha hangja kicsit izgatott lett volna.
- Neked is. - mosolyogtam rá halványan. Nyomott egy puszit homlokomra és megfordult. Gombóccal a torkomban ültem be a volán mögé. Egész úton nem szóltam semmit, a fiúk pedig nem is kérdeztek. Ahogy hazaértem beviharzottam szobámba és bevágtam magam mögött az ajtót. Lerúgtam a cipőmet és lerángattam ruháimat, hogy csak bugyim maradjon rajtam és felvettem Rob nagy pólóját. Befeküdtem az ágyba és beállítottam ébresztőmet fél háromra, de volt egy olyan érzésem, hogy nem fogok aludni. Folyamatosan Cameron és az idióta viselkedése járt az eszemben, valamint amit Hayes mondott. Biztos drogozik. És ha tényleg? Aggódtam Cam-ért, egészen addig, amíg nem kezdtem el nyomkodni Instagram-omat, és meg nem láttam egy képet, ami miatt még a szívem is megállt egy pillanatra. Remegő ajkakkal, repedező szívvel és könnyes szemekkel néztem a képet, amint Cameron posztolt magáról, ahogy éppen egy szőke lánnyal csókolózik és belemarkol fenekébe. Szám elé kaptam kezemet, hogy elfojtsam előtörő zokogásomat. Eldobtam magam mellé a telefont és párnámba temettem arcomat. Hagytam, hogy átjárjon a fájdalom és testem minden egyes porcikája remegjen eltompított zokogásomtól.
Hogy is gondolhattam, hogy komolyan gondolja? Cameron Alexander Dallas pont velem akarna lenni, mi? Annyira naiv voltam. Ki akarna járni velem? Elhittem, nagyon durván elhittem. Nem szabadott volna engedni neki, hogy megcsókoljon. Csak azért csinálta, hogy legyen velem egy jó éjszakája, aztán már megy is tovább a következő lányhoz. Annyiszor éreztem már magamat becsapva és elárulva, de mindig megbízok az emberekben, és ez a legnagyobb hibám. Soha többet nem nyílok meg idegeneknek. Van elég barátom, akiben megbízhatok, nem kell más.
Összeállítottam egy lejátszási listát, amit egészen hajnalig hallgattam, és végigzokogtam az egész éjszakát.

1.U2-With Or Without You 
2.Radiohead-Exit Music 
3.Blue October-Hate Me 
4.Bonnie Tyler-Total Eclipse of the Heart 
5.Pulp-Don´t You Want Me Anymore 
6.Beatles-Fool on the Hill 
7.Muse-Sing for Absolution 
8.Placebo-Protege-Moi 
9.Evenescence-My Immortal 
10.Jet-Look What You´ve Done 

Ezek a dalok szóltak egész éjszaka, miközben taknyom-nyálam-könnyeim egybefolytak és a mellkasom majd kiszakadt a fájdalomtól. Kettő körül keltem ki az ágyból, hogy rendbe hozzam magam. Elszörnyülködve néztem tükörképemre a fürdőszobai tükörben. Alig ismertem magamra. Vettem egy jéghideg zuhanyt, de alig segített valamit. Ennyi alapozót még egész életemben nem használtam, összesen, de valahogy el kellett tüntetni a karikákat a szemem alól, bár vörösségük így is megmaradt. 

Egyszerűen nem éreztem magam képesnek erre az életre többé. Mindig elnyomtam magamban ezt az érzést, de Cameron miatt most újra értéktelennek éreztem magamat. Utálattal néztem magamra a tükörben, miután felöltöztem. Hogy is gondolhattam, hogy ezt akarhatja egy olyan pasi, mint Cameron? Szemeim újra megteltek könnyekkel, de pislogtam néhányat felfelé, és kimentem a konyhába, hogy megigyak egy kávét Denis és Rob társaságában, akik már fel is voltak öltözve. 

- Rosszul nézel ki, aludtál egyáltalán? - vett szemügyre Rob. Megráztam fejem és egyszerre legurítottam az egész bögre kávét. Gyorsan fogat mostam és leültem a kanapéra, amíg a fiúk is elkészültek. Nem akartam, hogy Rob elmenjen. Szükségem volt rá. Oké, hogy itt van Denis, aki olyan, mintha a bátyám lenne, de Rob-ra akkor is örökké szükségem lesz. Annyi bántás ért életem tizenkilenc évében, és az egyetlen, aki végig mellettem állt, az Robert. 

Az autó út a repülőtérig csendben telt, csak a rádióból halkan szóló Arctic Monkeys törte meg a csendet. Az anyósülésen ültem, Denis pedig a volánnál. Nem akarta, hogy ilyen fáradtan vezessek, és fenn állt a veszélye, hogyha a volán mögé engednek, direkt félrerántom a kormányt, hogy palacsintaként végezzem egy fa és az ülésem között. Csináltam egy képet, míg úton voltunk, amit feltöltöttem MyStory-mba.

- Nagyon vigyázz magadra, kérlek! - suttogtam Rob mellkasába könnyes szemekkel és még szorosabban magamhoz öleltem. 

- Ígérem. - nyomott egy puszit hajamba. - Te is. 

- Nem esküszöm meg. - töröltem le könnyeimet és elengedtem, hogy ne késse le gépét. - Szeretlek.

- Én is téged. - mosolygott, majd megölelte Den-t is és hátat fordítva nekünk, csomagjait cipelve eltűnt a tömegben. Denis-be karolva hagytuk ott a reptér épületét, hogy beüljünk a kocsiba és visszamenjünk a lakásba. 

- Látom, hogy nem csak fáradt vagy. - mondta Denis, mikor ledobtam magam a kanapénkra, és leült mellém. Elővettem telefonomat, megkerestem azt a képet Instagram-on és megmutattam Denis-nek. Nem szólt semmit, csak megölelt. Nem sírtam. Egész éjszaka zokogtam, nem jött ki semmi több. 

Amíg a Halo klipjének forgatási helyszínére nem értem, semmi sem tudott felvidítani. Mivel az idő ezerszer melegebb volt, mint hajnalban átöltöztem, mielőtt elindultam volna. Úgy volt megbeszélve, hogy a Grand Park deszkapályájánál találkozunk az egész csapattal, de sokkal több helyszín lesz majd a klipben. Olyasmire gondoltam, mint a Swim Deep King City című dalának a videója. Nem gondoltam volna, hogy ennél közelebbi kapcsolatba kerülök az egyik kedvenc zenekarommal. Miután végre valahára leparkoltam a park szélénél, ledobtam deszkámat a földre, és azon mentem el a pályáig, ahol már rajtam kívül mindenki ott volt. Fogalmam sem volt róla, hogy ki lesz a fiú, aki a klipben szerepelni fog, Chris választotta ki, így először fel sem figyeltem rá, csak köszöntem mindenkinek, és beszélgetésbe elegyedtem a sminkessel, aki megkért, hogy vegyem le a napszemüvegem. Hát kicsit kiakadt. Végül sikerült tűrhető arcot varázsolnia, és nem tudom, hogyan, de még a vörös szemeimet is eltüntette. Amíg nem kezdtük a forgatást és csak beszélgettem a rendezővel, napszemüvegemet letoltam orromra, és nem figyeltem semmire.
- Hé, Dax, bemutatnálak valakinek. - jött oda Chris.
- Öhm, oké, meg jó lenne találkozni a sráccal is, mert... - kezdtem, de félbeszakított.
- Igen, neki mutatlak be. - húzott magam után, át a tömegnek még nem mondható, de azért elég nagy kupac emberen.
- Mi a picsa. - torpantam meg, mikor megláttam Zachary Robinson-t a pálya szélén ülve, lábával deszkáját tologatva. Szemeim kikerekedtek és szívem százszor gyorsabban kezdett dobogni.
- Gyere már. - nevetett Chris és elkezdett a dobos felé rángatni. - Sok szervezésbe telt, szóval gyere. - remegő térdekkel követtem. Zach mosolyogva felállt, mikor meglátott és közelebb jött.
- Helló. - intett mosolyogva. Nagyot nyelve néztem az előttem álló fiút. Ez nem lehet igaz. 
- Te...? - kezdtem, mire felnevetett.
- Igen, ő lesz a pasid a klipben, de kérlek szedd össze magad, mert mindjárt kezdünk! - hagyott ott minket Chris. Zach mosolya nem hervadt le, pedig én teljes sokkban álltam előtte, szótlanul.
- Khm... - köszörülte meg torkát. - Tudod nagyon örültem, mikor felhívott a menedzsered. Bírom a zenédet. - mondta zsebre dugva kezeit.
- Én is a tiedet. - nyögtem ki. - Mármint a zenekart. Szeretem. Nagyon. - magyaráztam össze-vissza. Zach nevetve bólintott és megragadva kezemet odahúzott a rendezőhöz.
Ennél jobban klipforgatást még életemben nem élveztem. Minden pillanatát feltettem MyStory-mba, és lementettem, hogy meglegyenek a videók és a képek. Nagyon jól szórakoztam. Kicsit bonyolult volt az átöltözések és a sok helyszín miatt, de teljesen megérte. Minden felkerült Snapchat-re, a deszkázós részek, a parton forgatott rész, a bulizós jelenetek, a viccelődős és a csókolózós részek is. A legneccesebb a szexjelenet volt, de megoldottuk. Volt benne közös lemezvásárlás, füvezés, cigizés, gyors kaja zabálás. Minden, ami egy egészséges kapcsolatba kell. Az egész olyan Swim Deep-esre és grunge-ra sikerült, a dal és a klip egyaránt. Hihetetlenül vidám voltam, minden bajomról megfeledkeztem. Zach annyira kedves és aranyos és helyes, annyira jó volt vele eltölteni ezt a napot. Még posztoltam egy képet Instagram-ra, amin közösen vagyunk és hozzáírtam, hogy mennyire élveztem a forgatást és nagyon köszönöm Zach-nek, hogy részt vett benne. Azt mondta, holnap még a városban van, így megbeszéltük, hogy találkozunk, és Ő, Nash, Hayes, Denis, Justin, Lewis, Chloe és én elmegyünk a Six Flags-be. Ennél jobb kedvem nem is lehetett volna. Telefonszámot cseréltünk, és végül fél kilencre értem haza.
Az Instagram-on lévő több, mint hétmillió követőm teljesen bezsongott a két új kliptől. Eddig csak a Bitchin' Summer-é került fel VEVO csatornámra, másnap pedig feltöltik a Halo-ét. Izgatottan meséltem el vacsora közben Denis-nek a forgatás minden egyes pillanatát, de mintha nem is igazán figyelt volna. Teljesen máshol járt az esze.
- Den, figyelsz egyáltalán? - lengettem meg előtte a kínai tésztával telecsavart villámat.
- Bocsánat, csak... - túrt idegesen hajába. - Dax, kérdezni szeretnék valamit.
- Mondjad. - mondtam teleszájjal.
- Te... öhm... kokainozol? - nyögte ki. Majdnem kiköptem a vacsorámat meglepődésemben.
- Tessék? - nevettem fel hisztérikusan.
- Találtam egy ilyen kis tasakot a kukában. - vette ki zsebéből a tasakot, aminek az alján kétségkívül maradt egy adag fehér por.
- Úristen. - ejtettem le villámat. Denis összevont szemöldökkel nézett. Mintha ráültek volna mellkasomra.
- Dax, mi az? - kérdezte aggódva unokabátyám.
- Cameron. - suttogtam üveges tekintettel. 

05. - We find out what we're made of when we are called to help our friends in need

Bruno Mars - Count On Me

Hitetlenül néztem az üres ágyat. Pontosan hajnali öt óra három perc volt, és Cameron már nem volt itt. Lelépett az éjszaka. Visszagondolva a történtekre apró mosoly jelent meg arcomon és átjárt a melegség, de ahogy végighúztam ujjaimat a hűvös párnán, keserűséget és csalódottságot éreztem. Miután sietve lezuhanyoztam és elintéztem egyéb fürdőszobai teendőmet, felöltöztem, majd ittam egy nagy bögre kávét és like-oltam néhány képet a közösségi oldalakon, amiken betag-eltek, valamint válaszoltam néhány rajongótól kapott Snap-re. Háromnegyedkor elindultam otthonról. Kicsit hűvös volt az idő, libabőrösen indítottam el az autót. Kora reggel alig voltak az utakon, így hamar megérkeztem a stúdióba. 

- Azta, időben érkezett! - kiáltott fel Oliver, a hangtechnikus, mikor beléptem a terembe, ami ahol az úgymond kollégáim gyülekeztek, bár ma csak Oli és Monica, az asszisztense, segítője, tanítványa, kinek hogy tetszik, egyben barátnője volt bent. Halkan felnevettem kijelentésére, és mindkettőjüket két-két puszival köszöntöttem. 

- Itt vannak a szövegek, meg a kották. - vettem elő táskámból füzetemet. 

- Akkor először felvesszük az éneket, aztán a zenét alátesszük. - mondta Oli, miközben Monica a kezembe nyomott egy Starbucks-os poharat. 

- Köszönöm. - néztem rá hálásan és beleittam kávémba. Még megbeszéltük Oli-val, hogy holnapra kész lesznek a dalok és holnap után már ki is lehet adni az albumot, ezenkívül, hogy milyen stílusú legyen a zene. Oliver jól ismer, így pontosan tudja, milyet szeretnék. Olyan Bea Miller stílusú zenét képzeltem el, mert az olyan pop rock, és azt nagyon szeretem. Végül fél óra múlva neki is álltunk felvenni a Certain Things-t, amit Cameron-nal írtam, a Innocence-t, a Halo-t és a Toxic-ot. Miközben énekeltem őket, folyamatosan Cameron járt az eszembe, hiszen mind a négy dal róla szól. Fél tizenkettő körül végeztünk. Oliver megígérte, hogy elküldi a kész dalokat, hogy tudjon rajtuk változtatni, ha valami nem tetszik. Persze megbíztam benne ilyen téren, mert igazi profi volt. 

A Nap hét ágra sütött, mikor kiléptem a stúdióból, így a lehúztam kocsim tetejét a hazafelé úton. Csak annyi ideig ugrottam haza, hogy átöltözzek és felkapjam gitáromat, és már mentem is a Perez Hilton-hoz. Úgy éreztem magam, mint egy élőhalott. Fáradt voltam, rossz kedvű, és még annyi dolgom volt aznap. Denis kimegy Rob-ért a reptérre, így bőven lesz időm az albumborító kiválasztására, és megbeszéltük Justin-nal, Lewis-szal és Chloe-val, hogy ők is átjönnek vacsorára, így újra együtt lesz a csapat. Felhívtam a két Grier-t, hogy van-e kedvük jönni, azt mondták, nem biztos, hogy ráérnek, de megpróbálnak jönni. 

A Perez Hilton-nál csak megigazították a sminkemet, meg kicsit a hajamat is, majd kikísértek a stúdió kertjébe, ahol leültettek egy bárszékre a medence előtt és kezdődhetett is. Ott körülbelül két órát töltöttem, majd elindultam Chris-hez, hogy kiválasszuk a borítót. Útközben vettem egy hot-dogot, így nem haltam éhen. Nem mondom, hogy könnyen megtaláltuk a tökéletes képet. Órákig tököltünk, mert nem tudtuk eldönteni, hogy a kiválasztott kép fekete-fehérben vagy színesben jobb-e. Végül a fekete-fehér mellett döntöttünk. 

Pontosan öt óra negyvenhárom perckor parkoltam le végre a ház előtt. Izgatottan toporogtam a liftben. Mikor kinyitottam a lakás ajtaját letettem gitáromat és boldogan bátyám nyakába vetettem magam, aki nevetve átkarolta derekamat és megpörgetett. Hihetetlen boldog voltam, hogy végre láthatom. Mikor kiujjongtam magam, köszöntem Denis-nek, Justin-nak, Lewis-nak, Chloe-nak és Nash-éknek is, akik végül eltudtak jönni. A tévé előtt a földön pizzás dobozok hevertek, érintetlenek és üresek egyaránt. Gyorsan átöltöztem egy pamutrövidnadrágba és egy Iron Maiden-es pólóba, majd laza kontyba kötöttem hajamat és miután megbizonyosodtam róla, hogy alaposan lesminkeltem a nyakamat és kulcscsontomat

tarkító lila foltokat, visszamentem a nappaliba. Chloe a földön ült, a kanapén ülő Justin lábainak döntve hátát, Justin mellett a ült Lewis, mellette pedig Rob, aki. Denis a kanapé karfájának döntötte hátát. Az egyik fekvőfotelen Nash terpeszkedett, így a másik ugyanilyen darabon fekvő Hayes mellé telepedtem le, hiszen nagyjából csak ott volt hely. Oldalamra feküdtem, ahogy Hayes is, így mindketten elfértünk. Magunkra húztam egy pokrócot, ami alatt Hayes átkarolta derekamat, így kiskifli-nagykifli pozícióban feküdtünk. Aki így ránk néz, valószínűleg azt gondolja, hogy együtt vagyunk, pedig csak nagyon jó barátom. Meg egyébként is, Hayes tizenöt éves, én tizenkilenc. Valahol sántít a történet.
- Mit nézünk? - kérdeztem összevont szemöldökkel figyelve a képernyőn lévő Kristen Stewart-ot.
- Beszervezve. - válaszoltak kórusban a többiek. Szorosabban Hayes-hez bújtam és próbáltam a filmre figyelni, de folyamatosan Cameron-ra gondoltam.
- Kér valaki ilyen... furcs pizzát? -  kérdezte Lewis felmutatva a kezében tartott dobozt. Chloe és Rob vettek belőle egy-egy szeletet, amit megkóstolva Chloe arca eltorzult és kiszaladt a konyhába. Nevetve néztünk utána. Néhány pillanattal később visszajött, kezében egy nagy üveg vízzel.
- Erre még szükségünk lehet. - tette le a kávézóasztalra. Mivel a film nem kötötte le a figyelmemet, elővettem telefonomat és azt kezdtem nyomkodni. Hirtelen felindulásból beírtam a keresőbe, hogy Cameron Dallas. Fogalmam sincs mi volt ezzel a célom. Egyből kiadta rá, hogy és Madison Beer. Rákattintottam és képeket adott ki Cameron-ról és egy nagyon szép lányról, amint igen közel vannak egymáshoz. Mármint nagyon közel.
- Hayes. - suttogtam, kicsit hátrafelé fordulva. - Ki az a Madison Beer?
- Egy énekesnő. Egy haverunk barátnője. Miért? - válaszolt szintén halkan.
- Együtt vannak Cameron-nal? - kérdeztem gombóccal torkomban és teljesen Hayes felé fordultam.
- Volt köztük valami, de senki sem tudja igazán, hogy mi. De ez tavaly volt. Madison most Jack-kel van. Miért?
- Cameron szerelmes volt Madison-ba? - remegett meg hangom.
- Valami olyasmi. - vont vállat Hayes. - De miért? Mi a baj? - aggódott.
- Semmi. - ráztam meg a fejem.
- Úristen, tényleg Cam volt azon a képen, ugye? - suttogott Hayes óriási szemeket meresztve. Könnyes szemmel bólintottam. - Mi van köztetek?
- Nem tudom. - temettem arcomat Hayes mellkasába.
- Hé, ti, menjetek szobára! - dobott meg Nash egy popcorn-nal, mire mindenki felnevetett, én pedig rá sem nézve bemutattam neki.
- Lefeküdtünk. - motyogtam szipogva. - Tegnap. És mikor hajnalban felkeltem, már nem volt itt. Egész nap nem hívott vagy üzent. És nem értem mi történik. Mi van, ha csak szórakozott?
- Nyugodj meg, oké? - szorított magához Hayes. Halkan beszéltünk, mert nem akartam, hogy a többiek meghalljanak. - Madison-nal vége köztük mindennek. Jack és Mad szeretik egymást, és hidd el, Cam teljesen oda van érted. - simogatta megnyugtatóan hajamat.
- Honnan veszed?
- Látszik. - kuncogott. Felhorkantam és megtöröltem szemeimet.
- Ha te mondod. - motyogtam és szorosabban magamhoz öleltem Hayes-t. Néhány percig így maradtunk, és bár enyhén összerezzentem, mikor megszólalt a csengő, ugyanúgy feküdtünk tovább.
- Kinyitom. - tápászkodott fel legelőször Nash. Azt hittem pizzafutár érkezik, vagy hasonló, de mikor meghallottam Cameron hangját, kezem ökölbe szorult Hayes pólóján. Hallottam, ahogy a többiek felállnak és bemutatkoznak Cameron-nak, Hayes pedig egy pillanatra abbahagyta hajam simogatását és kezet fogott vele.
- Alszik. - suttogta. Hálás voltam, hogy ezt mondta neki, nem volt kedvem beszélni vele. Hayes keze újra hátamon pihent, és hallottam, ahogy Cameron leül a földre.
- Kérsz pizzát? - kérdezte tőle Denis.
- Nem vagyok éhes, köszönöm. - válaszolt Cameron.
- Minden okés? - kérdezte ezúttal Nash. - Fura vagy.
- Megvagyok. - mondta. Ezután a többiek halk beszélgetésbe kezdtek, én pedig továbbra is Hayes-hez bújva feszengtem. Tudtam, hogy nem maradhatok így örökké, de nem akartam megfordulni. Körülbelül negyed óra múlva úgy csináltam, mintha nyújtózkodnék és hunyorogva hátamra fordultam.
- Jó reggelt. - nézett rám mindenki mosolyogva, mire morogtam egyet.
- Szia. - mondtam Cam-nek, mire intett és tovább nézte a filmet. Felhorkantam és felálltam. Átmentem a konyhába és kivettem a hűtőből egy kólát, majd leültem a pulthoz, miközben beleittam.
- Régen jöttél már át. - jött oda Chloe és leült mellém.
- Tudom, bocsánat. - néztem rá lebiggyesztett ajkakkal. - Ígérem, ha lementek a premierek, csinálunk egy nagy csajos bulit, oké?
- Hívd el Selena Gomez-t! - ragadta meg kezemet.
- Rendben, majd beszélek vele. - nevettem. - Képzeld mellette ülök majd a Teen Choice Awards-on. - mondtam.
- Tényleg? - ujjongott Chloe.
- Igen. - nevettem. - Tényleg, eljössz a hétfői premierre?
- Persze. - bólintott. - Rob nem tud jönni, mi?
- Nem. - ráztam meg a fejem szomorúan. - De te ott leszel, Lewis, Justin és Denis is. Lehet Nash és Hayes is eljönnek. Jó lesz. - mosolyogtam.
- És Cam?
- Hát... Nem tudom, vele nem beszéltem erről. - néztem le a földre zavartan.
- Van köztetek valami, ugye? - vigyorgott Chloe.
- Fogalmam sincs. - suttogtam, hogy ne hallják a nappaliban.
- De történt valami?
- Lefeküdtünk. - motyogtam, mire Chloe felsikított és mindenki ránk nézett. Kivéve Camron-t. Néhány másodperc nézelődés után visszafordultak és tovább nézték a filmet. - Most viszont nem tudom mi van. Lelépett éjszaka és egész nap nem írt. Nézd meg most is hogy viselkedik! - suttogtam idegesen.
- Megvan mit csinálunk! - csapta össze két kezét barátnőm. - Mindjárt hét óra, vacsora idő. Elmegyünk valami kiöltözős étterembe, majd ott találkozunk, vagy nem tudom. És valami rohadt dögöset fogsz felvenni, amitől eldobja az agyát. - magyarázott izgatottan.
- De én nem akarom, hogy ez az egész a szexről szóljon. - szenvedtem. - Én tényleg kedvelem őt!
- Egy próbát nem ér meg? - döntötte kicsit oldalra fejét Chloe. - Vagy menj oda hozzá. Hívd át a szobádba és beszélgessetek. - vigyorgott. - Ha érted mire gondolok. - Halkan felnevettem.
- Oké, beszélek vele, hm? - mosolyogtam Chloe-ra. - Leülök mellé... És csinálok valamit. - nevettem zavartan.
- Na, hajrá. - simította meg a hajamat és vissza is szaladt a nappaliba, hogy végigfeküdjön a kanapén ülő három fiún. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy én is visszamentem a többiekhez. Nagy levegőt vettem és leültem Cam mellé a földre. Még csak rám se nézett. Hátranéztem Chloe-ra, aki valamit tátogott, amit úgy értettem, hogy beszélj vele, így kicsit közelebb hajoltam Cam-hez. Szeme sarkából rám pillantott, és halványan elmosolyodott.
- Mi a baj? - kérdeztem halkan.
- Semmi. - mosolygott és átkarolva vállamat közelebb húzott magához. Mosolyogva hátranéztem Chloe-ra, aki nagyon vigyorgott, de észrevettem, hogy mindenki más is minket néz. Visszafordultam a tévé felé és megkérdeztem Cam-et, hogy ma itt alszik-e. - Persze. - nyomott egy puszit hajamba. - Bocsánat, hogy leléptem este. Nem tudtam aludni és... dolgom volt. - mondta.
- Semmi baj. - bújtam hozzá szorosabban. Bár nem értettem, hogy mi dolga lehetett hajnalban, de inkább nem feszegettem a témát. Valószínűleg semmi közöm sincs hozzá.
- Szerintem mi lépünk, nem Hayes? - ült fel Nash, mikor már befejeztük a filmet és éppen a második világháborúról beszélgettünk (mert mért ne?).
- Jaja. - állt fel Hayes, és őket követte Justin és Lewis, majd nem sokkal ezután Chloe is hazament. Cameron elment zuhanyozni és elintézni egyéb teendőit a fürdőszobában, míg én a maradék pizzát ettem a pultnál Rob és Denis társaságában.
- Te, most együtt vagytok? - kérdezte Denis teli szájjal. Megvontam vállamat miközben beletömtem pizzám maradékát számba.
- Holnapután már menned is kell? - kérdeztem szomorúan Rob-tól, miközben beleittam kólámba.
- Sajnos. - ölelte át vállamat. - Hajnalban megy a gépem.
- Ajjj... - öleltem át szorosan. - Holnap elmegyünk vacsorázni? A srácokkal?
- Persze. - mosolygott.
- De azt nem kérdezitek meg, hogy nekem jó-e. - kiáltott fel nevetve Denis.
- Mi dolgod lenne? - kérdezte Rob összevont szemöldökkel.
- Nem tudom, randi?
- Neked? - nevettem fel visítva, mire bátyámból is kitört a nevetés.
- Köszönöm, rátok mindig számíthatok. - rázta meg a fejét Denis. - Egyébként találkozgatok egy lánnyal, csak úgy mondom.
- Igen? - vigyorogtam.
- Igen. Cara-nak hívják. És nagyon szép és kedves. - vette elő telefonját és nevetve megmutatta a háttérképét.
- Haver, Cara Delevingne a háttered? - vihogott Rob.
- Jó elképzelni, hogy járunk. - biggyesztette le alsó ajkát Den. Nevetve felborzoltam haját, és ebben a pillanatban kilépett Cam a fürdőszobából, egy szál törölközővel derekán, amit oldalt fogott össze.
- Megyek én, oké? Gyors leszek. - pattantam fel és berohantam volna a fürdőszobába, ha Cam nem kapja el csuklómat és magához nem húz. Nedves mellkasának ütköztem, hajából rám csöpögött a víz. Nagyot nyelve felnéztem rá, mire elmosolyodott és nyomott egy puszit homlokomra. Bizsergő hassal mentem be a fürdőszobába, ahol amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam és hajat mostam. Miközben hajamat szárítottam, megpillantottam egy félig üres poharat a csap mellett. Citromsárga folyadék volt benne. Összevont szemöldökkel néztem, amíg a hajam nagyjából megszáradt, majd elraktam a hajszárítót és kezembe vettem a poharat. Beleszagoltam. Citromlé? Megvontam vállamat és kivittem a konyhába, hogy betegyem a hűtőbe.
- Végeztem. - szóltam a Rob-nak és Denis-nek, majd mindkettőjüknek adtam egy-egy puszit és bementem szobámba, ahol Cameron egy boxerben állt a tükör előtt és valószínűleg a szemét nézegette. - Mit csinálsz? - kérdeztem furcsán nevetve és lehuppanva ágyamra.
- Semmit. - fordult meg és odaugrott az ágyra, hogy könyökével megtámaszkodott mindkét oldalamon, így felettem volt. Pillangók, gyors légzés... csak a szokásos, mikor Cam a közelemben van. - Arra gondoltam... - suttogta és nyomott egy puszit orromra. - Hogy... - egy puszi a homlokomra. - Megismételhetnénk... - egy puszi államra. - A tegnap estét. - vigyorgott.
- Melyik részét? - kérdeztem halkan, végigsimítva felsőtestén. - Amikor megdugtál, vagy amikor itt hagytál, miután megdugtál? - ártatlan mosollyal szemébe néztem.
- Dolgom volt! - mondta indulatosan, miközben legurult rólam és mellém feküdt.
- Jó, bocsánat. - fordultam felé. - Csak... Nem akarom, hogy ez az egész csak a szexről szóljon, mert... - motyogtam egyik kezemet mellkasára simítva, és lesütöttem szememet.
- Azt hitted én csak ez szeretném? - szorította meg kezemet. - Olyan buta vagy! - ült fel és ölébe húzott. Fejemet vállára hajtottam, miközben karomat simogatta. - Csak jó veled a szex. - nevetett, és én is elpirulva elmosolyodtam. - De Isten ments, hogy kihasználjalak. Te vagy a legtökéletesebb lány, akivel valaha dolgom volt. Tudom, hogy még fiatal vagyok és alig ismerlek, de Istenem, de szeretném veled leélni az életemet. - mondta nevetve és nyomott egy puszit hajamba.
- Mhmmm... - sóhajtottam mosolyogva és nyomtam egy puszit állkapcsára. Hihetetlen melegség járta át testemet ahogy kimondta ezeket a szavakat. Kimásztam öléből és oldalamra feküdtem, lefeküdt mellém és magához húzott, így arcomat nyakhajlatába fúrtam és beszívtam finom illatát, miközben ő hajamat simogatta. - Nem kérsz egy zsepit? - néztem fel Cam-re mosolyogva, mikor már régóta szipogott aprókat.
- Nem, köszi. - rázta meg a fejét és oldalára fordult, így ölelt magához.
- Oké. - motyogtam, miközben már félálomban még közelebb húzódtam Cam-hez. 

04. - You appear just like a dream to me

Miley Cyrus - When I Look At You

Az ébresztőm reggel hétkor csengett, szemeim pedig rögtön kipattantak és kinyomtam, még mielőtt Cam felébredt volna rá. Mosolyogva néztem egy darabig, amint oldalán fekszik, átölelve a párnát. Különösen megnéztem, ahogy vállai egyenletesen emelkednek minden lélegzetvételénél. Az egész fiú maga a megtestesült tökéletesség. Hirtelen felindulásból csináltam róla egy képet és posztoltam Instagramra. Nem fűztem hozzá semmit, nem tag-geltem be rajta, csak simán felraktam. A rajongók egyből reagáltak. "Ki ez?" "Barátod van?" Egyikre sem válaszoltam. Nem a barátom. Azt pedig nem kell megtudniuk, hogy Cameron Dallas félmeztelenül szuszog az ágyamban. Végül sikerült kikászálódni a pihe-puha ágyból. Halkan átmentem a fürdőszobába egy adag ruhával, de előbb megálltam a konyhában, hogy csináljak kávét. A hűtőn egy cetli volt celluxszal felragasztva, Denis kézírásával írva. 

Elmentem dolgozni. Felcsaptam ingatlanügynöknek:D Ha éhesek vagytok (tudom ám, hogy Cameron itt maradt éjszakára;) Aztán csak óvatosan!) csináltam palacsintát. Ma koradélután már otthon leszek.

xx Denis

Mosolyogva olvastam el a cetlit, amit fenn hagytam a hűtőn. Feltettem forrni vizet a kávénak és elmentem rendbe hozni magam a fürdőszobába. Mivel nem volt sminkesem, sem stylist-om (ami egyébként az én ötletem volt. Szeretném magamat adni, és nem azt viselni, amit egy idegen rám aggat), miután felöltöztem és kifésültem a hajam, halványan ki is sminkeltem magamat. Persze ezt majd az interjú helyszínén kicsit még rendbe teszik, hogy ne csillogjon az arcom a felvételeken. Mikor kimentem a fürdőből a víz már javában forrt, így elkészítettem kávémat és telefonommal kezemben leültem a pulthoz. Hihetetlen fáradt voltam, a hideg víz sem segített, amivel lelocsoltam arcomat. Az óriási bögre kávé nagyjából helyretett, de éreztem, hogy egész nap nehéz lesz koncentrálnom. Elmostam bögrémet, fogat mostam és visszamentem a szobámba. Hagytam Cam-nek egy fecnit a ruhái tetején, amin biztos látja, hogy Denis-szel elmentünk dolgozni, de nem akartam felébreszteni, van kávé és palacsinta, valamint addig marad, ameddig akar, én dél körül érek vissza. Nyomtam egy puszit arcára és mosolyogva behajtottam magam után az ajtót. Felvettem cipőmet, hátamra kaptam gitártokomat és kiléptem a lakásból. Hagytam egy pótkulcsot Cam-nak a konyhapulton, hogy azért ki tudjon jutni, ha szeretne. Kulcsra zártam magam után az ajtót és megnyomtam a lift hívógombját. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre beülhettem autómba. Ahogy betettem gitáromat a hátsóülésre, megcsörrent zsebemben a telefon. Chris neve villogott a képernyőn, így miközben beültem a volán mögé, megnyomtam a fogadás gombot és fülemhez emeltem a kagylót. 

- Remélem már elindultál. - szólt bele köszönés nélkül. 

- Most indulok. - mondtam kicsit rekedtes hangon, az övvel küszködve. Nagybátyám mindig felhívott az interjúk, fotózások, fellépések előtt, amikre nem jött el, hogy megbizonyosodjon róla, nem aludtam el. Megvan rá az oka, hogy ezt feltételezze rólam. Az első fotózásomról például háromnegyed órát késtem, mert lusta voltam felkelni.  

- Siess, Ryan-ék már várnak. 

- De még csak háromnegyed nyolc van. - értetlenkedtem, benyomva egy Rolling Stones albumot. 

- Már háromnegyed nyolc van.  - hangsúlyozta ki a már szót. - A portfólió?

- Kész. - indítottam el a motort.

- Holnapra a dalok? 

- Mm... Készülőben. - füllentettem. 

- Ajánlom, hogy holnap reggel bevidd őket a stúdióba és felvegyétek őket. A rajongóknak három nap múlva lett beígérve, már meg is rendelték előre. 

- Oké, oké, holnap reggel felvesszük őket, csak tájékoztasd Oliver-éket. Na, indulok, majd hívj a fotózás előtt is kérlek. Sziaaa. - nyújtottam el az a hangot, és ki is nyomtam. Nem húztam le a tetőt, kicsit hűvös idő volt, főleg ilyen korán. A kormányon doboltam a Let Me Down Slow dallamát, miközben próbáltam elkerülni a forgalmas utakat, hogy időben odaérjek Ryan Seacrest stúdiójába. Az út fél óra volt, és már negyed órája ott kellett volna lennem, mikor lihegve befutottam. Sietve bocsánatot kértem mindenkitől, köszöntem Ryan-nek és leültem a sminkes elé, aki nem csak a sminkemet, hanem a hajamat is megigazította kicsit, hiszen olyan nincs, hogy valamit nem vesznek fel, mivel a videó landol a YouTube-on, na meg a show netes oldalán, miután lement az adás a rádióban. 

- Menj be, ülj le oda és tedd fel a fejhallgatót. - mutogatott talán a hangmérnök. Ki tudja? Beléptem a nem túl kicsi, de nem is túl nagy terembe, ahol leültem Ryan-nel szemben, aki éppen papírokat rendezgetett az asztalon. 

- Szia, örülök, hogy mi adhatjuk le először az új dalod akusztikusát. - mosolygott rám. - Nézd, ott számolnak. - mutatott az üveg felé, ahol ugyanaz a srác állt, aki elmagyarázta, hogy mit kell csinálnom. Valószínűleg mégsem a hangmérnök volt. - Háromtól visszaszámol az ujjain, mikor ökölbe szorítja a kezét, adásban vagyunk. 

- Oké, köszönöm. - mondtam elővéve gitáromat és pengetőmet. A hangszert ölembe helyeztem és feltettem a piros fejhallgatót. Feszülten figyeltem az üveg mögött álló pasast, aki elkezdett visszaszámolni. 

- Jó reggelt Los Angeles. - kiáltott bele a mikrofonba lelkesen Ryan. - A legtöbben valószínűleg tudjátok, hogy ma reggel Dakota Foster-rel vagyok itt, aki egy új dalt fog nekünk előadni, a címe pedig Because Of You. De még mielőtt elkezded, beszélgessünk például a képről, amit reggel posztoltál Instagram-on. - fordult felém mosolyogva Ryan, mire elpirultam. - Elárulod, hogy ki ő? 

- Mindenkinek jobb, ha nem tudja. - mondtam. - Neki is, nekem is, és a rajongóinknak is. 

- Hogy elpirultál. - nevetett Ryan. - Szóval ő is híres, ezt elárultad.

- Igen, ő is híres. - bólintottam. - De többet nem mondok. - nevettem fel. 

- Rendben, rendben. - tette a kezét védekezően. - Akkor áruld el, mióta lógsz a három Magcon-os szívtipróval? 

- Nash-t és Hayes-t már régebb óta ismerem. Nash-sel fotózáson találkoztunk néhány hónapja, aztán találkoztam Hayes-szel. Cam-et néhány napja ismerem, meghívott a Lakers-Clippers meccsre, ahova elmentem velük. - magyaráztam. 

- És ott elcsattant egy csók is, ha jól tudom. 

- Igen. - nevettem. - De kizárólag csak a Kiss Cam miatt. Nash csinálta a fesztivált. Esküszöm, csak barátok vagyunk. - védekeztem, mire Ryan felnevetett. 

- Akkor beszéljünk Cameron-ról, huh? - vigyorgott. - Láttak titeket rajongók a parton meg egy étteremben is. Másnap pedig megjelent az előadásodon. Lehetséges, hogy ő van a képen, amit feltettél reggel?

- Nem nyilatkozom. - nevettem égő arccal. 

- Ó, ezzel mindent elárultál. Na, de mindegy is, kezdj bele a dalba. Már várom, hogy halljam. 

Kezembe vettem a pengetőmet és lefogtam az első akkordot. Mindent beleadtam, hiszen ez volt az első alkalom, hogy valaha élőben előadtam ezt a dalt. Ez a dal mindent leírt, amit anyám iránt éreztem. Mindent. Ahogy énekeltem, előtörtek az emlékek, de ez csak segített, hogy még szenvedélyesebben énekeljek. Mikor befejeztem, a stúdióban néhány pillanatig néma csend volt. 

- Wow. - szólalt meg hirtelen Ryan. - Ez gyönyörű.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá.

- Mondták már, hogy olyan a hangod, mint Christna Aguilera-nak? 

- Tényleg? - virultam. 

- Igen, nekem legalábbis ő jutott eszembe. 

- Köszönöm. - ugráltam vigyorogva helyemen.

- Nem kell megköszönni, ez az igazság. - mosolygott Ryan. - Öt perc és visszajövünk, továbbra is kikérdezem Dax-ot, aki reméljük őszintén fog válaszolni minden kérdésre, hiszen van számára egy meglepetésem. - mondta és levette a fejhallgatóját. Gondoltam valószínűleg vége az adásnak, így megkérdeztem, hogy mégis milyen meglepetésről beszélt. Hát, nem árulta el. Helyette megtudtam merre van a kávéautomata. Ennek is örültem. Elraktam gitáromat és kiszaladtam a teremből, hogy gyorsan vegyek egy kávét, hiszen már csak három percem volt. A forró löttyel teli műanyagpohárral kezemben ültem vissza Ryan elé az asztalhoz. 

- Fél perc. - kiáltott egy férfi, én pedig feltettem fejhallgatómat, ahogy Ryan is. Tekintetemmel megkerestem az üveg mögött álló férfit, aki hármat mutatott ujjaival. Majd kettőt, egyet és ökölbe szorította kezét.

- Jó reggelt ismét, Ryan Seacrest vagyok és visszatértem Dakota Foster-rel egyetemben, akit majd arról fogok kérdezni, hogy melyik előadó volt rá a legnagyobb hatással, de először is, halljuk, hogy ki a három legdögösebb férfihíresség szerinted. - fordult felém Ryan. 

- Lehet halott is? - kérdeztem gondolkozva. 

- Igen. - bólintott.

- Lássuk. Chris Motionless. Kurt Cobain... Éééés... - tudtam kit akarok mondani, de nem voltam benne biztos, hogy ki kéne mondani. - Cameron Dallas. - mondtam végül. 

- Cameron Dallas? - vonta fel fél szemöldökét Ryan.

- Cameron Dallas. - bólintottam enyhén elpirulva. 

- Hm. - mosolygott sokat sejtően. - Erre szerintem máshol még ráfognak térni. - nevetett és én is felkuncogtam. - Na de. Sokszor mondtad már, hogy Chris Motionless inspirált. 

- Igen, mikor próbáltam kilábalni a depressziómból, úgy éreztem, hogy a Motionless In White tagjai az egyetlenek, akikre számíthatok. 

- Ki tudnád ezt fejteni? 

- Megmutatták nekem, hogy nem szabad szégyellnem, azt aki vagyok, még hogyha más embereknek ez nem  is tetszik. Sok utálatot kapnak a stílus miatt, amit képviselnek, és mikor rájuk találtam, engem is rendszeresen csúfoltak az iskolában, meg hasonlók. Hihetetlenül sok erőt merítettem és merítek a mai napig a zenéjükből, legfőképp a szövegekből. - magyaráztam. - Miattuk tartottam ki, miattuk lehetek ma itt. Mondhatnám azt is, hogy ők neveltek mióta tizenkét éves vagyok. - nevettem fel. - Persze változtak a tagok, a stílus is változott kicsit, de nekem mindig is a Motionless In White lesz A Zenekar. És ugyebár a mostani felállás tetszik a legjobban a tagokat illetően. 

- Mi a kedvenc dalod tőlük?

- Fuuu... Talán az Underdog és a Reincarnate. És a Scissorhands. És az If It's Dead We'll Kill, természetesen. Na jó, nem igazán tudok választani. - mosolyogtam. 

- Találkoztál már velük valaha? 

- Egyszer voltam koncerten, talán tavaly. De sajnos nem tudtam velük beszélni. Pedig szívesen elmondtam volna nekik, hogy mennyit segítettek. 

- Ha most beszélhetnél Chris-szel, mit mondanál neki? - kérdezte vigyorogva Ryan.
- Először is megkérném, hogy vegyen el feleségül. - nevettem. 
- Chris, te mit szólsz ehhez? - kérdezte Ryan, én pedig felnevettem, mert az hittem csak valami vicc, és beleittam kávémba. 
- Én benne vagyok. - hallottam meg azt a kedves, mosolygós hangot, kicsit recsegett ugyan a vonal, de kétségkívül ő volt az. Kikerekedett szemekkel néztem Ryan-re, aki nevetett.
- Ez... Ez nem ő. - mondtam fejemet rázva. 
- De, én vagyok. - nevetett Chris a vonal túlsó feléről.
- Ez valami vicc. - vörösödtem el teljesen. 
- Nem az. - rázta meg a fejét ezúttal Ryan. - Szóval feleségül vennéd Dakotát? - intézte Chris-nek a kérdést. 
- Hogyne. - válaszolt Chris Motionless. 
- Nem kéne előbb megismernetek egymást? - nevetett Ryan. 
- Á, megleszünk. 
- Úristen. - temettem arcomat kezembe zavaromban. Mindketten felnevettek. 
- Mikor lesz újra akusztikus koncerted? - kérdezte Chris. 
- Elvileg öt nap múlva. - motyogtam. 
- Ja, persze, előbb jön az albumod, ugye? - teljesen elaléltam, hogy tudja, éppen az új albumon dolgozom.
- Igen. - sóhajtottam.
- Na, jól van, majd még beszéltek, oké? Nekünk mennünk kell. - szólt közbe Ryan.
- Mi az, hogy majd beszélünk? - kérdeztem, mire Chris felnevetett.
- Sziasztok. - mondta.
- Helló. - válaszoltam és egy pittyegést lehetett hallani, ami azt jelentette, vége a hívásnak. Néhány másodpercig csendben maradtam. - Mi. A fasz? - mondtam leeresztve fejemet az asztalra, ami miatt nagyot koppant homlokom a fafelületen. Ryan felnevetett és megjegyezte, hogy akkor házasodhatunk is.
- De éppen mondtam, hogy feleségül vehetne, ő meg így oké. - nevettem felemelve fejemet,még mindig teljesen sokkolt állapotban.
- Nem tudom örülne-e ezt hallva az az ismeretlen srác a képről.
- Én sem. - nevettem.
- Na igen, jut eszembe, milyen díjakra lettél nevezve? - kérdezte Ryan.
- Először is Teen Choice Wards, MTV Video Music Awards, Billboard Music Awards, Kid's Choice Awards és Grammy-díj. - soroltam. Így kimondva még csodálatosabban hangzott, hogy ennyi mindent sikerült elérnem.
- Nevezve vagy Grammy-re? - csodálkozott Ryan.
- Igen. - bólintottam.
- Gratulálok, és sok szerencsét. - mondta.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Ennyi lenne mára Dakotával, visz' hall Los Angeles. - zárta le a műsort Ryan. - Köszönöm, hogy itt voltál. - mosolygott rám levéve fülhallgatóját.
- Én köszönöm. - vettem le én is sajátomat és felálltam, hogy felvegyem hátamra gitártokomat.
- Nem maradsz még egy kicsit?
- Szívesen maradnék, de haza kell mennem, meg délután még fotózásom van. - magyarázkodtam.
- Rendben, menj csak. - jött oda és két puszival elbúcsúztunk. Elköszöntem mindenkitől és kiléptem a stúdióból. Út közben felhívott Chris (mármint a menedzserem és nagybátyám, nem az énekes) és szólt, hogy holnap reggel a Perez Hilton-nál akusztikus Bitchin' Summer előadás, persze csak miután hajnalban felvettük az új dalokat, majd délután albumborító választás és holnap után pedig klip forgatás szintén a Bitchin' Summer-höz, azután pedig majd az egyik új dalhoz, amit holnap reggel felveszünk. Négy klip lesz az új albumon lévő dalokból összesen és a Beautiful-nak, valamint a Stupid Girls-nek már van. Ezután a hét végéig szabad vagyok (vagyis vasárnap szabad vagyok), majd hétfőn van a We're The Nobodies Los Angeles-i premierje, aztán díjátadók, és utazok több nagyvárosba a premierekre. Ez így nagyon keménynek tűnik, és az is, de szeretem ezt csinálni. Nagyon is. Ez a két hét most különösen rázós, egyébként nem szokott ilyen lenni. Sajnos a bátyám pont holnap érkezik és csak két napig maradhat itthon, azután mennie kell vissza a seregbe. De azért megpróbálok a lehető legtöbbet vele lenni, hiszen havonta csak két-három napra utazhat haza.
- Hát te? - kérdeztem csodálkozva Cameron-t, aki egy szál alsógatyában flangált a lakásban ide-oda, mikor végre-valahára hazaértem.
- Gondoltam megvárlak. - vonta meg a vállát magához ölelve. Melegség járta át minden porcikámat, ahogy meztelen felsőteste hozzámért.
- Fél négykor indulok fotózásra. - figyelmeztettem eltolva magamtól, és letettem gitáromat, valamint lerúgtam cipőmet.
- Addig még van két és fél óra. - kiabált át a szobámból, ahova visszament, miközben éppen beszéltem hozzá. - Elviszlek.
- És a kutyád? - kérdeztem az ajtófélfának dőlve, és azt figyelve, amint felveszi fekete farmerét és egy sötétkék pólót.
- Sierra-val van. - nézett rám. Hihetetlenül aranyos volt össze-vissza álló hajjal és kicsit még álmos arccal.
- Ettél? - mentem át a nappalin keresztül a konyhába és kivettem a hűtőből két doboz kólát. Az egyiket odadobtam az immár a pultnál ülő Cameron-nak, aki elkapta és megkocogtatta oldalát, hogy ne fröcsköljön ki.
- Aha. - válaszolt kérdésemre. Leültem mellé és magam elé húztam dalszöveges füzetemet egy tollal együtt. - Mikorra kell kész lenned?
- Holnap reggelre. - sóhajtottam elolvasva egy dalnak az elejét, amit előző nap reggel kezdtem el írni. - Ennyi van meg belőle. - toltam Cam elé a papírokat. Elolvasta a szöveget, ami az első refrénig volt csupán megírva.
- Elénekled? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Gitárral?
- Nem kell. - legyintett. Bólintottam és megköszörültem torkomat.
- Something about you, it's like an addiction, hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you, 'cause certain things hurt and you're my only virtue, and I'm virtually yours. And you keep coming back, coming back again, keep running round, running round, running round my head. And there's certain things that I adore, and there's certain things that I ignore, but I'm certain that I'm yours, certain that I'm yours, certain that I'm yours. 
- Olyan gyönyörű hangod van. - suttogta Cam, mire felkuncogtam. - Mondták már, hogy olyan, mint Christina-é? 
- Pont ma reggel. - nevettem és ő is elmosolyodott, majd a füzet fölé hajolt és írni kezdett. Érdeklődve néztem, hogy mit csinál, de eltakarta előlem, így semmit sem láttam. Néhány perc múlva visszatolta elém a füzetet, én pedig ámulva olvastam amit írt. - Ez gyönyörű, köszönöm. - nyomtam egy puszit arcára. 
- Énekeld el. - biztatott mosolyogva, így elénekeltem neki az egész dalt. Azután a rész után, amit Cam írt, úgy gondoltam, újra refrén fog következni, de ezt úgyis csak a gitárral tudom majd rendesen megnézni. 
- Something about you, it's like an addiction, hit me with your best shot honey. I've got no reason to doubt you, 'cause certain things hurt and you're my only virtue, and I'm virtually yours. And you keep coming back, coming back again, keep running round, running round, running round my head. And there's certain things that I adore, and there's certain things that I ignore, but I'm certain that I'm yours, certain that I'm yours, certain that I'm yours. There's something about you, it's when you get angry, you have me at your mercy. And you're like a shoulder to turn to, 'cause certain things burn just when we're hanging on for dear life, we held on so tight. And you keep coming back, coming back again, keep running round, running round, running round my head. And there's certain things that I adore, and there's certain things that I ignore, but I'm certain that I'm yours, certain that I'm yours, certain that I'm yours. I adore you... I adore you... Certain that I'm yours. - nagyot fújva tettem le a füzetet az asztalra. Cam megragadta mindkét csuklómat és magához húzott, hogy ölébe pottyanjak. Mosolyogva lenézett rám és nyomott egy apró puszit ajkaimra, amitől kirázott a hideg. Egyik kezével derekamat fogta, másikat pedig tarkómra vezette és még közelebb húzott magához, úgy, hogy egy papírlapot sem lehetett volna becsúsztatni közénk. Egyik kezemmel hajába túrtam, míg a másikkal átkaroltam nyakát és lehúztam magamhoz. Mikor ajkaink egymáshoz értek, mintha tűzijátékok robbantak volna. Csodálatos volt. Szenvedélyes csókban forrtunk össze. Minden megszűnt körülöttünk, valószínűleg ezért nem hallottunk a kulcs zörgését és az ajtó kicsapódását. 
- Megjöttem! - kiáltott Denis, mire szétrebbentünk, de már úgyis meglátott minket. - Jaj, bocsánat, nem akartam bezavarni. - tette fel kezeit védekezően, mire elnevettem magam és átültem saját székemre. Denis leült a másik oldalamra és elmondta milyen az új munkahelye. Azután én nekiálltam dalszövegeket írni, Denis és Cam pedig beszélgetni kezdtek valamiről, de fogalmam sem volt, hogy miről, mert teljesen kizártam a külvilágot. Végül sikerült két dal szövegét összehoznom, ami azt jelentette este már csak egyet kell megírnom, meg persze valami zenei alapot is össze kéne hoznom, de az nekem mindig is könnyen ment. Telefonom csörgése szakított ki a szerelmes dalok világából. Chris hívott, hogy induljak a fotózásra. Cam-mel elköszöntünk Denis-től, és miután felvettünk cipőinket, együtt kiléptünk a lakásból. Cam átölelte a vállamat és magához húzott a liftben, de ahogy kiértünk az épületből, elengedett. Kicsit csalódott voltam, de persze én sem akartam, hogy egyből nyilvánosságra ezt a dolgot. Amiről én sem tudtam, hogy micsoda. Fogalmam sem volt róla, hogy most mi is van köztünk. Talán semmi? Elmondtam Cam-nek, hova megyünk, de azt mondta ismeri, ő is volt már ott, tudja az utat. Egész úton csendben voltam. Mi van, ha nem is akarja? Ha csak unatkozik és szórakozni akar? Folyamatosan kattogott az agyam.
- Mi a baj? - kérdezte Cameron megsimítva karomat. Megráztam a fejem és tovább bámultam ki az ablakon. Nemsokára meg is érkeztünk és kiszálltam az autóból. - Dax, mi bajod? - csapta be maga mögött a kocsi ajtaját Cam. 
- Semmi. - fordultam felé idegesen. - Semmi! - ráztam meg a fejem és bementem a hatalmas épületbe.
A fotózás jól sikerült, mindenki kedves volt velem. Még soha nem volt mással fotózásom, csak Bryant-vel, így először furcsa volt az új környezet, de hamar megszoktam. Beszélgettem egy éppen befutó modellel is, Jenny-vel, aki elmondta, hogy már megvan a jegye a hétfői premierre. Nagyon megköszöntem neki, hogy eljön, tényleg nagyon jólesett. Hétkor végeztem. Toby, a fotós betette egy borítékba a kinyomtatott fotókat, és egyből fel is töltötte őket weboldalára. Még utoljára csináltam egy videót Jenny-vel, amit feltöltöttem MyStory-mba Snapchat-en és letöltöttem az egyik képet a netről, amit Toby készített rólam és posztoltam Instagram-on. Elköszöntem mindenkitől és kiléptem a hűvös Los Angeles-i estébe. Fogalmam sem volt hogy jutok haza, amíg meg nem láttam Cameron-t, autójának támaszkodva. Nem mondott semmit, csak megkerülte az autót és kinyitotta az anyósülés felőli ajtót. Egy szó nélkül beültem és ő is elfoglalta helyét a kormánynál. A visszafelé út is szótlanul telt. Cameron felkísért az ajtóig, én pedig miután beléptem nyitva hagytam magam után az ajtót, hogy betudjon jönni. Denis nem volt itthon, valószínűleg elment valahova a srácokkal. Lerúgtam cipőmet és bementem szobámba, Cameron-nal nyomomban. Lerángattam farmeromat és felvettem alvós rövid gatyámat, ezután levettem ékszereimet, ingemet és toppomat, felvettem Rob pólóját és leügyeskedtem magamról a melltartót, amit eldobtam a többi ruha mellé. Átmentem a fürdőszobába lemosni a sminkemet és fogat mosni, majd visszamentem a szobámba, és ledobtam magam az ágyra, ahol Cameron kényelmesen elfeküdt egy szál alsónadrágban. Irtózatos önkontrollra volt szükség, hogy az  ölemben heverő gitárral és a dalokkal foglalkozzak. Cam konkrét meg sem mozdult amíg ezzel foglalatoskodtam, pedig beletelt egy jó másfél órába. Miután elégszer elgyakoroltam minden dalt, hogy reggel jól menjenek, elraktam a gitárt és betettem a füzetet a táskámba, hogy ne hagyjam itthon. Ezután hamar kiválasztottam egy képet a mai fotózásról, amit beraktam albumomba, de rájöttem, hogy van még egy, amit tízből ugyan csak nyolcasnak érzek, de nagyon jól sikerült, így azt is betettem. Tíz óra körül feküdtem be Cameron mellé a takaró alá és miután beállítottam ötre az ébresztőmet, fejemet mellkasára helyeztem, ő pedig simogatni kezdte hajamat. 
- Sajnálom. - motyogtam. 
- Semmi baj. - suttogta Cameron és hangjától gerincemen végigfutott valami furcsa, bizsergető érzés. Kezét hátamra simította, közel fenekemhez, amitől egy pillanatra elállt a lélegzetem. Felnéztem rá, de mielőtt akármit reagálhattam volna, ajkai lecsaptak enyémekre. Cam fordított pozíciónkon, így én voltam alul, miközben még mindig vadul csókolóztunk. Karjaimat összefontam nyaka körül, míg ő egyik kezével támaszkodott, másikkal pedig oldalamat simogatta. Ajkai letértek nyakamra, ahol gyengéden szívni kezdte a vékony bőrt. Meleg nyelve halk nyögést váltott ki belőlem, mire kicsit erősebben kezdte szívni, majd megpuszilta a valószínűleg lila felületet és újra ajkaimnak szentelte figyelmét. Cam pólóm aljával szórakozott egy darabig, majd kicsit feljebb húzta. Csókunk abbamaradt néhány pillanatra, de csak addig, amíg le nem került rólam a póló. 
- Cam... - sóhajtottam, mikor megéreztem kemény férfiasságát alhasamnál. Nemsokára a többi ruhadarab is valahol a földön landolt. - Cam. - toltam el magamtól kicsit. 
- Baj van? - kérdezte aggódva. 
- Életemben egyszer voltam fiúval. Négy éve. - suttogtam félve. 
- Akarod ezt? Biztos? - kérdezte puszikat nyomva állkapcsomra. - Tudom, hogy gyors ez az egész. Még abbahagyhatjuk. 
- Akarom, igen. - bólintottam. - Csak gondoltam tudnod kéne. 
- Rendben. Vigyázni fogok. - suttogta. És be is tartotta ígéretét. Olyan volt, mintha megint elveszteném a szüzességemet, azzal a különbségem, hogy az akkori barátom nem vigyázott rám ennyire. Cam minden egyes mozdulatára odafigyelt, mindig megkérdezte, hogy oké-e, amit éppen csinál. Gyengéd volt, folyamatosan puszilgatott és simogatott. 
Ha engem kérdeztek, mi nem szexeltünk. Azon az éjszakán Cameron Dallas és én szeretkeztünk. 

03. - Never thought I'd find this woman, but here you are in front of me

Jack and Jack ft.Emblem3 - Cheat Codes

- Sierra, siess egy kicsit! - kértem nővéremet, aki az autó napellenzőjén lévő tükörben igazgatta haját. 

- Megyek már. - sóhajtott kiszállva az autóból és becsapva maga után az ajtót. - Már annyira várom, hogy lássam. - ujjongott, miközben a szökőkút felé tartottunk. 

- Akkor gyere gyorsabban, már tíz perce elkezdődött. - ragadtam meg Sierra kezét és magam után húztam. Másik irányból érkeztünk, mint kellett volna, így szembe találtuk magunkat két testőrrel és egy férfivel, akit Dakota menedzserének gondoltam. Hihetetlen mennyiségű ember ült a földön. Dax háttal volt nekünk, de csodálatos hangját így is hallottam, ahogy éppen Believe In Me című dalát énekelte, magát kísérve gitáron. 

- A másik oldalról menjetek. - szólt az egyik sötétkékbe öltözött fickó. 

- De akkor leghátul leszünk, nekem pedig mindenképp elöl kell lennem. - mondtam. 

- Igen, tudom, mindenki más is elől akar lenni. Na, tűnés. 

- Nem érti! - szólt közbe Sierra. - Az öcsém Dax egyik barátja. 

- Mind ezt mondják. - emelte fel a hangját a testőr. - Ha megakarjátok nézni Dakotát, azt legfeljebb onnan - mutatott a másik irányba. - tehetitek meg. 

- Valami gond van esetleg? - lépett oda a nem egyenruhás férfi. 

- Ön Dax menedzsere, ugye? - kérdeztem. A férfi bólintott. - Akkor kérem mondja meg Dakotának, hogy Cameron és a nővére itt vannak, és szeretnének a közelébe jutni. 

- Cameron? - vonta fel a szemöldökét a férfi. 

- Igen, Cameron és a nővére, aki történetesen én vagyok. - mondta a kelleténél kicsit hangosabban Sierra. 

- Végül is mit veszíthetek? - motyogta Chris. - Ha ezt a számot lejátszotta, megkérdezem. 

- Köszönöm! - mondtuk egyszerre a nővéremmel. A maradék két perc hihetetlen lassan telt. A rajongók Dax-szal énekeltek és majdnem mindenkinek volt telefon a kezében, hogy levideózza. Mikor végre valahára vége lett a dalnak, Chris odament Dakotához és súgott valamit a fülébe, majd visszajött hozzánk. 

- Egy pillanat, mindjárt jövök. - nevetett Dax és letette gitárját. Nagy nehezen eljutott a szökőkút másik felére, ahol mi álltunk. Csodálkozva nézett ránk, a nézőtérről pedig halk sutyorgást lehetett hallani. Dakota tekintete a nővérem kezében lévő kistáskára siklott és szélesen elmosolyodott. - Sziasztok. - jött oda hozzánk és adott nekem két puszit, amitől libabőrős lettem. Halványan mosolyogva néztem, ahogy Sierra-val rövid beszélgetésbe elegyednek. - Gyertek, meglepjük őket, jó? - vigyorgott Dax és megragadva kezünket átvonszolt minket a rajongók szeme elé, akik közül néhányan felsikítottak, de a legtöbbjük csak meglepődött suttogásba kezdett. - Szóval, szeretném nektek bemutatni két barátomat, akiket biztosan mind ismertek már. Voltak olyan kedvesek és eljöttek ma ide, aminek nagyon örülök. Sokat jelent nekem. Cam és Sierra Dallas, emberek. - fejezte rövid kis beszédét, mire a közönség hangosan tapsolni kezdett. - Üljetek le nyugodtan ide. - mutatott egy üres részre, közvetlenül maga mellett. A rajongók nagyon aranyosak voltak. Egyáltalán nem bomlott fel a rend, mindenki maradt a helyén és minden figyelmét Dax-nak szentelte, aki kezébe vette gitárját és leült a szökőkút szélére. - A következő dal, amit eléneklek nektek, úgy tudom, hogy sokatoknak a kedvence. Ez az első dal, amit életemben írtam, tizenkét éves voltam és... Hát remélem tetszeni fog. - mondta, majd bele is kezdett a dalba. -  Why are you walking away? Was it something I did? Did I make a mistake? 'Cause I'm tryin' to deal with the pain. I don't understand, is this how it ends? I will try to understand... - ahogy ezt énekelte, minden érzelmét átéreztem. Teljesen átadta magát, a szívéből énekelt, átélte az egészet. Hallatszott a hangján, hogy mennyire meggyötörte ez az egész. Látszott rajta. És olyan gyönyörű volt. Ahogy azt csinálta, amit szeret, ahogy mosolyogva biztatta a közönséget, hogy énekeljenek vele. A végén mindenki tapsolt és ujjongott, Sierra pedig a következő szám kezdetéig be sem fogta a száját, annyira tetszett neki. - Van köztetek olyan, akinek sokat veszekednek a szülei? - kérdezte, mire a közönségből szinte mindenki feltette a kezét. - Rossz érzés, ugye? Úgy érzed, mintha te tehetnél róla. De ne érezz így. - mosolygott a temérdek emberre. - Nem a te hibád, nem is a szüleidé. Normális, hogy vannak problémáik. De én például valamiért mindig úgy éreztem, hogy erről az egészről én tehetek. Később jöttem rá, hogy ez nem igaz. Na mindegy. - igazította meg AC/DC-s felsőjét. - Szóval ez a dal nektek szól. - mosolyodott el, és bele is kezdett. 

Gyönyörű dal, ahogy az előző is. Esküszöm, Sierra még el is sírta magát. Bennem viszont akkor állt meg az ütő, mikor mélyen a szemembe nézett annál a résznél, hogy I don't want love to destroy me like it has done my family. Ekkor mindent megértettem. Soha nem gondoltam még erre ebből a szemszögből. Ezért nem engedi, hogy megcsókoljam. Ezért ment el, mikor átöleltem. Minden világos lett. Azt hiszi, hogy tönkre fogom tenni, hogy becsapom. Hogy összeakarom törni őt. Rájöttem, hogy sokkal keményebben kell küzdenem ezért a lányért, mint eddig gondoltam. De nem érdekelt. Tudtam, hogy megfogom szerezni. Szükségem van rá.
A következő körülbelül negyedórában I Unproudly Present című EP-jéről játszotta a rajongók által legkedveltebb dalokat. Ezután csinált egy képet az egész közönségről, valamint egy Vine-t, amint a rajongók sikítanak.
- Szeretnék néhány dalt játszani az új albumról, amiknek már hallhattátok a stúdió verzióját is, de előbb megmutatok egy dalt, amit tegnap éjszaka írtam és szintén helyet kap az albumon. A címe Boring. - mosolygott Dax és bele is kezdett a dalba. - It's tasty, it's like a cupcake, it's cotton candy, it melts in your mouth. And lately I been gettin' hunger pains when you lick your lips while you check me out. Fast car, boring, girlfriend, boring, got money, boring, no, oh, oh, oh. Hot friends, boring, rock band, boring. Not interested, no, thank you. If you want me you're gonna have to catch me if you wanna touch my whoa-oa-oa. And if you catch me you're gonna have to show me how bad you really want my whoa-oa-oa. You're scrumptious, I kinda like it. I'm indecisive, I change my mind a lot. But you're hot, but I think you kinda know it. Really hopin' you don't blow it, so bring it. You're tired, boring, you're sore, boring, you worked all day, boring, whoa-oa-oa-oa. Big boat, boring, black amex, listening, six pack, well, heh. If you want me you're gonna have to catch me if you wanna touch my whoa-oa-oa. And if you catch me you're gonna have to show me how bad you really want my whoa-oa-oa. Whoa-oa-oa-oa if I let you catch me it's because I think you're really cute, and if you don't get it right I'ma be like really, really mad. Whoa-oa-oa-oa if you want me you catch me, yeah, whoa-oa-oa-oa. If you catch me you show me, yeah, whoa-oa-oa-oa. If you want me you're gonna have to catch me if you wanna touch my whoa-oa-oa. And if you catch me you're gonna have to show me how bad you really want my whoa-oa-oa. Fast car, boring, girlfriend, boring, got money, boring, whoa-oh-oh-oh, hot friends, boring, rock band, boring, not interested, whoa-oa-oa-oa. - végig egymás szemébe néztünk, Dax halvány mosollyal énekelt, én pedig hitetlenül vigyorogva néztem őt. Úgy látszik ő is akarja, ha írt egy dalt rólam. Legfeljebb még nem biztos és játssza a nehezen megkaphatót. Ami miatt, hogy őszinte legyek, még jobban akarom. 
Ezután több dalt is elénekelt az albumról, többek között a single-jét, aminek a Beautiful címet adta. Hallhattuk még a Stupid Girls-t, Better of Dead-et és a House On a Hill-t. Ezek a dalok jelentek meg egyenlőre az új albumon, amit nem sokára ki is adnak. 
Mind gyönyörű dalok, a szövegük is érzelmes és csodálatos. Pont, mint az, aki írta őket. 

.:Dax szemszöge:.

Mikor lejátszottam az összes dalt, amivel készültem, a rajongók majdnem mind sorba rendeződtek Sierra, Cam és előttem, hogy közös képet készítsenek velünk. Annyira aranyosak mind és annyira szeretem őket és hálás vagyok nekik mindenért. Jó érzés hallani tőlük, hogy mennyit segítettem nekik, jó érzés tudni, hogy szeretnek és számíthatok rájuk. Olyanok nekem, mint egy óriási család. Mikor találkozok egy-egy rajongóval, mindig elmesélik a történetüket. Hogy mi történt velük, majd hogy találtak rám a neten és hogy mennyire köszönik nekem, mert megmutattam nekik, hogy igenis megtudják csinálni, ők is túlélik, ha nekem sikerült, nekik is fog. Hihetetlenül boldoggá tesznek a szavaikkal meg az apróságokkal, amiket kapok tőlük. A saját maguk által készített karkötők mind-mind csuklóimon díszelegnek, a plüssállatok a szobámban ülnek egy polcon, az édességeket már mind megettem, a könyveket mind elolvastam és könyvespolcomon pihennek. De annyi minden kaptam tőlük, hogy fel sem tudom sorolni. 

Istenem, mennyire imádom a rajongóimat!

Mikor befejeztük a képek készítését már hat óra körül lehetett. Elköszöntem Cam-től és Sierra-tól, hiszen én innen egyből a stúdióba indultam. Chris és a két testőröm is búcsút mondtak, Chris-nek még el kellett intézni néhány apróságot a másnapi interjúval és fotózással kapcsolatban, Finn és Will pedig hazaindultak. 

- Este felhívhatlak? - kérdezte Cam, mikor piros jaguar f-type-omnak támasztott háttal álltam, ő pedig olyan közel hozzám, hogy mellkasunk szinte összeért. Egyik keze fel-alá járt karomon, míg a másikkal hajamat piszkálta. 

- Örülnék neki. - mosolyogtam rá halványan, miközben libabőrös lettem meleg érintésétől. Felkuncogott, és közelebb hajolt, hogy fülembe tudjon súgni valamit. 

- Tetszett az új dal. - suttogta, hallottam hangján, hogy mosolyog. Éreztem meleg leheletét és szaporábban kezdtem venni a levegőt. Cameron nyomott egy puszit arcomra, veszélyesen közel ajkaimhoz, majd elindult a park másik felébe autójához, Sierra-val az oldalán, akitől már előtte elköszöntem. 

Ott hagyott így, remegő térdekkel, ajkai után sóvárogva. Tudtam, hogy valószínűleg nem engedtem volna, hogy megcsókoljon, de mégis azt akartam, hogy ajkait enyémekhez érjenek. Még ha csak néhány másodpercre is. 

Néhány perc múlva sikerült összeszedni magamat és beültem az autóba. Lehúztam a tetőt, betettem egy Nirvana albumot és elindultam a stúdió felé, eszeveszett gyorsasággal, hiszen már így is késésben voltam. Persze nem sokat ért sietségem Los Angeles belvárosában. Minden harminc másodpercben dugóba kerültem. Ez volt nagyjából az egyetlen dolog, amit nem szerettem LA-ben. Az idióta dudáló, anyázó sofőrök. Az egyik pirosnál a mellettem ülő autóból kikukucskált egy körülbelül velem egyidős fiú és megkérdezte, hogy csinálhatunk-e egy közös képet. Mosolyogva hajoltam ki az autóból, ahogy ő is és gyorsan el is készítette a fotót. Erről jut eszembe, aki azt hiszi, hogy azért mert Los Angeles-ben él, bárhol, bármikor összefuthat hírességekkel, az téved. Persze előfordul, nem azt mondom, hogy ez lehetetlen, de nem találkozol az utcasarkon Adam Levin-nel, hogy beüljetek kávézni a Starbucks-ba, ahol hirtelen előtűnik Kate Hudson Angelina Joli oldalán, DiCaprio-val karöltve. Nem, nem. Három éve élek itt, és konkrétan senkivel nem találkoztam. Na jó, egyszer láttam Christina Applegate-et az utca másik oldalán, de csak azért ismertem fel, mert a rajongói sikítozták a nevét. Ezenkívül persze ott vannak Nash-ék, de velük fotózáson találkoztam, az más tészta.
Háromnegyed hét helyett végül fél nyolcra értem oda, aminek értelemszerűen senki sem örült a stúdióban. Sűrű bocsánatkérések közepette pakoltam le cuccaimat és léptem be a kis terembe, aminek a közepén egy mikrofon állt. Feltettem a fejhallgatót és vártam az üveg túloldaláról érkező utasításokat. Felvettük a Radar, Kick Me, Freak Like Me, Because Of You, Keep Holding On, Pray, Bitter End, Bitchin' Summer és Recovery című dalokat, meg persze a Boring-ot. Azt tudni kell rólam, hogy kivétel nélkül, minden dalomat én írom, és az érzelmeimet próbálom velük kifejezni. A Radar például Cameron-ról szól, a Because Of You anyámról és a Pray pedig konkrétan az életemről.
Alig tudtam koncentrálni fáradt voltam, folyamatosan Cameron-ra gondoltam, na meg arra, hogyha hív, akkor valószínűleg nem tudok válaszolni, mivel még éjfélkor is a Recovery-vel bajlódtunk. Végül fél egykor elszabadultam. Elköszöntem mindenkitől és megköszöntem a türelmüket. Azt mondták, hogy beszéltek Chris-szel, és legkésőbb holnap után fel kéne venni a többi dalt is. Amiket még meg sem írtam. Ezt persze nem mondtam el a kollégáimnak. Csak bólintottam és kiléptem a stúdióból. Tudtam, hogy nem valami elővigyázatos hullafáradtan vezetni, de perpillanat csak az érdekelt, hogy végre hazaérjek, ahol egyébként várt a portfólióm és a dalszöveges füzetem. Ebben az órában kevesebben voltak az utakon, így viszonylag hamar hazaértem. A liftben majdnem elaludtam állva, a csilingelő hangra kaptam fel a fejem, ami jelezte, hogy megérkeztem a kívánt emeletre. Alig találtam bele kulcslyukba. A nappaliban égett a lámpa, és miután lepakoltam és becsoszogtam a szobába, megláttam Denis-t amint éppen FIFA-zik. Cameron-nal.
- Sziasztok. - motyogtam meglepődve, mire mindketten rám kapták tekintetüket. Denis intett és szólt, hogy van kaja a hűtőben ha éhes vagyok, majd adott egy puszit, kezet rázott Cam-mel és visszavonult szobájába. - Mit keresel itt? Elmúlt egy óra. - kérdeztem Cameron-t, aki odajött és megölelt. Szorosan átöleltem derekát és mellkasába fúrtam arcomat. Gyorsan dobogó szívvel szívtam be finom illatát.
- Látni akartalak. - suttogta hajamba.
- Le kell zuhanyoznom. - toltam el magamtól. - Foglald el magad, sietek. - mondtam és nyomtam egy puszit arcára. Sietve bementem a fürdőszobába, ahol a lehető leggyorsabban lezuhanyoztam és hajat mostam. A meleg víz nagyjából ellazított, majd miután hirtelen átállítottam hidegre, nagyjából fel is ébredtem. Amilyen gyorsan csak tudtam megtörölköztem, felvettem egy rövidnadrágot és Rob egyik pólóját, majd megszárítottam a hajam és fogat mostam. Cam éppen telefonját nyomkodta, mikor kimentem a nappaliba. Leültem mellé, ő pedig egyből elrakta a készüléket és vállamat átkarolva magához húzott. Mellkasára hajtottam fejemet és percekig csak csendben ültünk. A szívem eszeveszettül vert, mint mindig, mikor Cameron egyáltalán csak hozzámért.
- Még el kell kezdenem a portfóliómat. - morogtam elhúzódva Cam-től, de ő visszahúzott.
- Segítsek? - suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg.
- Nem kéne már hazamenned? Mármint nem akarlak hazaküldeni, csak késő van. - bújtam hozzá szorosan.
- Csak a kutyám vár. - vonta meg a vállát.
- Akkor menj haza hozzá. - kuncogtam. - Ne várasd szegényt.
- Kibírja.
- Biztos?
- Persze.
- Akkor gyere. - álltam fel és megfogtam kezét, hogy felhúzzam a kanapéról. Kézen fogva mentünk szobámba, ahol leültettem ágyamra és felkapcsoltam a lámpámat, majd bezártam magunk után az ajtót, hogy ne zavarjuk Denis-t.
- De gyönyörű. - nézett ki Cam az ablakon.
- Nem úgy, mint a portfólióm. - dobtam le mellé az albumot. Érdeklődve kinyitotta és hangosan felnevetett, mikor meglátta, hogy még csak egy kép van benne. Letettem mellé egy körülbelül cipős doboz nagyságú dobozt, ami tele volt képekkel.
- Na, lássunk neki. - vette le a fedelét, miközben elhelyezkedtem mellette törökülésben. - Mikorra kell kész lennie?
- Hm... Múlt hétre. - mondtam kivéve az egyik borítékot a dobozból. Fotózások szerint voltak szétválogatva a képek, én pedig a valaha készült első fotósorozatomat tartottam kezembe. - Átnézed? Nem tudnék választani. - nyújtottam oda Cam-nek, aki óvatosan kivette a képeket és végignézte őket.
- Azt ugye tudod, hogyha van húsz kép, és abból csak mondjuk kettőt tartasz tökéletesnek, akkor csak azt a kettőt szabad beletenned. Ne legyen benne olyan, amit nem gondolsz tízből tízesnek.
- Semmi sem tartok tízből tízesnek, amin rajta vagyok. - morogtam szintén végignézve a képeket.
- Ezért vagyok itt. - mosolygott Cameron. - Nézd csak, ez például innen az egyik legjobb. - mutatott fel egy képet.
- Nem is tudom. Egyik sem jó. - vettem őket szemügyre.
- Olyan nincs. Mindegyiken gyönyörű vagy. Ezen pedig - mutatott fel egy második fotót - különösen.
- Akkor ezek közül ez a kettő legyen? - hajtottam enyhén oldalra fejemet.
- Ha neked is tetszenek. Én csak elmondom a véleményemet.
- Legyen. - vontam meg a vállam. - Te ebben már jártasabb vagy, mint én, hiszek neked. - nevettem és betettem a két képet az albumba.
Sorra vettük az összes borítékot, mindegyikből csak két-három kép került az albumba, de így is majdnem tele lett. Megkönnyebbülve tettem le íróasztalomra. Portfólió: pipa. Persze ezt minden fotózásnál bővíteni kell, valószínűleg kell majd venni egy nagyobb albumot is, de egyenlőre ezzel megvagyok.
- Köszönöm. - feküdtem le az ágyra Cam mellé olyan hajnali négy óra körül, miután lekapcsoltam a lámpát.
- Örülök, hogy tudtam segíteni. - mosolygott le rám, mert fejem mellkasán pihent. Magunkra húztam a takarót, mert kicsit hűvös volt, még úgyis, hogy Cameron testének melegét minden egyes porcikám érezte, hisz csak egy alsónadrág volt rajta. Kezem izmos hasán pihent, miközben ő hajamat simogatta. A körülöttünk lévő felhőkarcolók fényei világítottak be csupán a szobába és halk szuszogásunkon kívül semmi nem hallatszott. Bár én hallottam a fülemben dobogó vért, nagyon reméltem, hogy ez kívülről nem észrevehető.
Felnéztem Cam-re, aki még mindig engem nézett. Óvatosan úgy helyezkedtem, hogy rendesen szemébe tudjak nézni és arcunkat csak néhány centi választotta el. Tarkómnál fogva közelebb húzott magához, ajkaink szinte összeértek. Nem bírtam ellenállni. Túl sokszor löktem már el magamtól. Muszáj volt megcsókolnom.
- Nem is lesz szülinapja a nővéremnek. - suttogta konkrétan ajkaimra. - Csak azért mondtam, hogy veled tölthessem a napot. - ahogy befejezte a mondatot ajkait enyémekre tapasztotta. Pillangók? Pipa. Mintha kiakarnának törni hasamból. Egyik kezemet arcára simítottam, miközben hevesen visszacsókoltam. Leírhatatlan érzés volt. Abban a pillanatban minden tökéletes volt. Minden. Belemosolyogtam a csókba, mire Cam is halványan somolyogni  kezdett, de ez nem vetett véget a tökéletes pillanatnak. Gyengéden megnyalta alsó ajkamat, mire sóhajtva engedtem, hogy nyelve lágy táncba kezdjen enyémmel. Évek óta ez volt a legeslegszebb pillanat az életemben. Gyengéd volt, mégis szenvedélyes. Mégis éreztem, ahogy a hideg végigfut gerincemen, ahogy testem minden porcikája bizseregni kezd. Puha ajkai kellemesen masszírozták enyémeket. Tökéletes volt.
Zihálva váltunk el egymástól. Cameron mosolyogva nézett rám és nyomott egy puszit ajkaimra.
- Most már aludj, ha jól tudom korán kelsz.
- És már fél öt. - sóhajtottam és fejemet Cam mellkasára helyeztem. Megnyugtatóan simogatta hajamat. - Pillanat. - pattantam fel és kezembe vettem telefonomat. Felmentem VEVO csatornámra, hogy megbizonyosodjak róla, a srácok biztosan feltöltötték azt a két dalt, amit megbeszéltünk, ami a Bitchin' Summer és a Radar volt. Mielőtt néhány nap múlva kijön az albumon, csak ennyi számnak hallhatják a rajongók a stúdióverzióját. Meg persze azoknak, amiket elénekeltem nekik a Grand Park-ban. A másnap reggeli interjúban előadom akusztikusan a Because Of You-t, de a stúdióverziót már csak az album megjelenésekor hallgathatják meg. - Meghallgatod őket? - kérdeztem Cam-től felé nyújtva telefonomat.
- Rendben, de utána tényleg aludj. - vette el a készüléket és elindította az első dalt. Még én sem hallottam őket, és ha őszinte akarok lenni, igen jól sikerültek. - Ezek fantasztikusak. - vigyorgott rám Cam és nyomott arcomra egy puszit. - Csodás vagy. - mondta visszaadva a telefont. Szerencsére a sötétben nem látta, hogy elpirulok. Letettem a telefont az éjjeliszekrényre és visszabújtam Cameron mellé.
- A Radar rólad szól. - motyogtam. Cam felkuncogott és belepuszilt hajamba.
Már elkezdett világosodni, mikor elaludtam Cameron szívverésére és egyenletes szuszogására.