 |
| The Doors - Hello, I Love You |
Nem is akartam belegondolni, hogy milyenek lettek a képek. Próbáltam odafigyelni, de nem sikerült. Dakota a medence szélén ült, egy szál köntösben és várta, hogy rá kerüljön a sor. Először láttam őt élőben, és mit ne mondjak, megőrjített. Ahogy a fehér köntös alól kivillant csinos kis térde, mikor keresztbe tette lábait, hogy kényelmesen belelógassa őket a medence hűvös vízébe. Ahogy kék szemeit le sem vette rólam, miközben Bryant fotózott. Ahogy barna haját meg-meglebegtette az enyhe szél.
Most először volt ugyanazon a napon fotózásunk. Soha nem találkoztunk még, de még mennyire tudtam, hogy kicsoda. Ez a lány egyszerűen mindenhez ért. A YouTube csatornája nem csak vicces kihívásokkal van tele, hanem akusztikus feldolgozásokkal és a saját dalaival is. Nyomon követtem nem csak YouTube-on, hanem Twitter-en és Instagram-on is, így azzal is tisztában voltam, hogy szeret és tud is rajzolni és festeni.
Az egész lány egyszerűen tökéletes.
- Nem mindegy milyenek? - vonta meg a vállát a mellettem ülő Nash. - Ígyis-úgyis tetszeni fog nekik. - alig figyelt rá, hogy mit mondok, éppen a csatornákat váltogatta Bryant tévéjén. A fotós éppen Dakota képeit készítette, utána következett Nash, így én is ottmaradtam.
- Nem mindegy! - háborodtam fel. Sóhajtva hátradőltem a kanapén és idegesen lehunytam szemeimet.
- Cam! - bökött oldalba Nash, mire ránéztem. Az üvegből lévő fal felé biccentett, amin átlehetett látni a kertbe, pontosabban a medencére. Enyhén összehúzott szemekkel néztem, miközben Nash elismerően füttyentett egyet. Dakota a medencében ült, felsőteste látszott csak ki a vízből, az is fedetlen volt. Legalábbis ruha nem volt rajta, kezeivel takarta el a legérdekesebb részeket. Nagyot nyelve elfordítottam fejemet és a falat kezdtem bámulni, miközben Nash még mindig Dakotát bámulta.
Körülbelül fél óra kényelmetlen fészkelődés után belépett Dakota, vizes hajjal, abban az apró kis köntösben.
- Ó, szia Nash. - mosolygott rá barátomra, aki szintén mosolyogva felállt és nyomott két puszit a lány arcára.
- Dax, ő itt Cameron. - mutatott rám Nash, én pedig zavartan felálltam és kezet fogtam Dakotával.
- Dallas, ugye? - kérdezte, mikor elengedtük egymás kezét. Mosolyogva bólintottam, örülve, hogy tudja a nevemet. - Nash, szerintem mehetsz, már vár. - Nash bólintott és otthagyott minket. Én feszengve visszaültem, míg Dakota átment az amerikai konyhába, és kivett egy kancsó rózsaszín löttyöt a hűtőből.
- Kérsz? - kérdezte rám nézve.
- Attól függ, hogy mi az. - döntöttem enyhén oldalra fejemet.
- Nem tudom, Bryant azt mondta ezt ihatjuk, a többi koktélhoz ne nyúljunk. - vonta meg a vállát nevetve és töltött egy pohárba.
- Jöhet. - mondtam végül. Dakota öntött még egy pohárba, majd visszarakta a félig üres kancsót a hűtőbe. Tett mindkét pohárba egy-egy szívószálat és visszajött a nappaliba. - Köszönöm. - mosolyogtam rá, mikor odanyújtotta az egyik poharat. Leült mellém és elkapcsolt a Forma-1 mérkőzésről, amit Nash nézett.
- Nem zavar? - kérdezte, mikor megállapodott egy kosárlabda mérkőzésnél.
- Dehogy. - ráztam meg a fejem.
- Bryant azt mondta, hogy ha végzett Nash-sel megnézhetjük a képeket. - mondta le sem véve a szemét a képernyőről. Bólintottam, bár tudtam, hogy nem látja. - Gyerünk, gyerünk! - suttogott. Mosolyogva néztem Dakotára. Annyira drukkolt, néhány perc múlva már ki is pirosodott kicsit az arca az izgalomtól. - Ez az! - kiáltott, mikor a Lakers dobott egy csont nélkülit. - Á, ezt már megnyerjünk. - legyintett ellazulva és hátradőlt a kanapén.
- Szóval Lakers, hm? - kérdeztem egy hosszú, csendben eltöltött perc után.
- Örökké. - mosolygott rám.
- Mmm... - gondolkodtam el. - Találd ki kinek van egy plusz jegye a holnaputáni meccsre? - Nash, Hayes, Matt és én úgy döntöttük megnézzük a Lakers-Clippers meccsre, de Matt visszamondta, mert beteg lett a nagymamája és szeretne vele maradni, így volt egy felesleges jegyünk.
- Hát nem nekem. - kuncogott fel halkan Dakota.
- Szerencsére, mert nekem igen. - mosolyogtam rá.
- Folytasd! - vigyorgott csillogó szemekkel.
- Nash és az öccse jönnek velem és esetleg te is jöhetnél. - nyögtem ki.
- Komolyan?
- Persze. - vontam meg a vállam, mintha semmiség lenne. Pedig dehogy az. Ez már majdnem egy randi.
- Wow. - mosolyodott el még szélesebben. - Köszönöm. - motyogta és láttam rajta, hogy zavarban van, aminek örültem.
- Majd felveszünk a meccs előtt, oké? - kérdeztem mosolyogva.
- Rendben. - bólintott. - Viszont akkor megadom a számom.
- Ó, igen, persze. - kotortam elő zsebemből telefonomat. Odaadtam Dakotának, aki beírta számát a kontaktokba. Nash és Bryant pont akkor jöttek be, mikor visszaadta a telefonomat.
- Átmásolom a képeket a laptopra és megnézhetitek őket. - mondta és letette a fényképezőgépét a konyhapultra, hogy utána be is kapcsolja számítógépét. Dakota felállt és utána is ment, míg Nash leült mellém.
- Megadta a számát, mi? - vigyorgott rám. Mosolyogva bólintottam.
- És meghívtam a holnap utáni meccsre.
- Király. Hayes már hiányolja. - mondta és a tévét kezdte nézni.
- Mi? - kérdeztem összevont szemöldökkel.
- Mi mi? - rázta meg a fejét értetlenül Nash. - Már régen találkoztak.
- Mióta ismered Dakotát?
- Néhány hónapja. Majdnem mindig ugyanakkorra esett a fotózásunk. - vonta meg a vállát.
- És nem jutott eszedbe bemutatni nekem? - sóhajtottam fel.
- Nem, miért? - kérdezte Nash furcsán nézve. Legyintettem és Dakotára irányítottam figyelmemet.
- Gyertek! - szólt Bryant, mire Nash és én is felpattantunk és odamentünk hozzájuk. Dakota mögé álltam, önkénytelenül is olyan közel, hogy éreztem illatát.
A képeim. Hát nem lettek a legjobbak, de megteszik. Ellenben Dakotáéi. Az első képnél már nagyot nyeltem, a másodiknál még nagyobbat, a harmadiknál beharaptam alsó ajkamat, nehogy valami illetlen megjegyzést tegyek, a következőnél összeszorítottam szemeimet néhány pillanatra, na de az utolsónál már nem bírtam türtőztetni magam és halkan felnyögtem. Mindenki rám kapta tekintetét.
- Jól vagy haver? - kérdezte Nash vigyorogva. Jól tudta, hogy nem.
- Persze. - bólintottam, miközben lejjebb húztam felsőmet, hogy eltakarja a shortomnál azt a kidudorodó részt. - Jó képek. - mosolyogtam rá zavartan Dakotára.
- De még mennyire. - bólintott Nash.
- Köszi. - vigyorgott.
- Itt vannak Nash képei. - mondta Bryant és megnyitott egy másik mappát.
Szinte megőrültem, ahogy Dakota folyamatosan megdicsérte legjobb barátom képeit. "Nash, nem is tudtam, hogy ilyen jól áll a kalap." "Milyen jó ez a beállás, kihangsúlyozza az izmaidat." "Wow, ezen rohadt jól nézel ki."
Nash pedig mennyire élvezte!
- Dehogy. - ráztam meg a fejem.
- Bryant azt mondta, hogy ha végzett Nash-sel megnézhetjük a képeket. - mondta le sem véve a szemét a képernyőről. Bólintottam, bár tudtam, hogy nem látja. - Gyerünk, gyerünk! - suttogott. Mosolyogva néztem Dakotára. Annyira drukkolt, néhány perc múlva már ki is pirosodott kicsit az arca az izgalomtól. - Ez az! - kiáltott, mikor a Lakers dobott egy csont nélkülit. - Á, ezt már megnyerjünk. - legyintett ellazulva és hátradőlt a kanapén.
- Szóval Lakers, hm? - kérdeztem egy hosszú, csendben eltöltött perc után.
- Örökké. - mosolygott rám.
- Mmm... - gondolkodtam el. - Találd ki kinek van egy plusz jegye a holnaputáni meccsre? - Nash, Hayes, Matt és én úgy döntöttük megnézzük a Lakers-Clippers meccsre, de Matt visszamondta, mert beteg lett a nagymamája és szeretne vele maradni, így volt egy felesleges jegyünk.
- Hát nem nekem. - kuncogott fel halkan Dakota.
- Szerencsére, mert nekem igen. - mosolyogtam rá.
- Folytasd! - vigyorgott csillogó szemekkel.
- Nash és az öccse jönnek velem és esetleg te is jöhetnél. - nyögtem ki.
- Komolyan?
- Persze. - vontam meg a vállam, mintha semmiség lenne. Pedig dehogy az. Ez már majdnem egy randi.
- Wow. - mosolyodott el még szélesebben. - Köszönöm. - motyogta és láttam rajta, hogy zavarban van, aminek örültem.
- Majd felveszünk a meccs előtt, oké? - kérdeztem mosolyogva.
- Rendben. - bólintott. - Viszont akkor megadom a számom.
- Ó, igen, persze. - kotortam elő zsebemből telefonomat. Odaadtam Dakotának, aki beírta számát a kontaktokba. Nash és Bryant pont akkor jöttek be, mikor visszaadta a telefonomat.
- Átmásolom a képeket a laptopra és megnézhetitek őket. - mondta és letette a fényképezőgépét a konyhapultra, hogy utána be is kapcsolja számítógépét. Dakota felállt és utána is ment, míg Nash leült mellém.
- Megadta a számát, mi? - vigyorgott rám. Mosolyogva bólintottam.
- És meghívtam a holnap utáni meccsre.
- Király. Hayes már hiányolja. - mondta és a tévét kezdte nézni.
- Mi? - kérdeztem összevont szemöldökkel.
- Mi mi? - rázta meg a fejét értetlenül Nash. - Már régen találkoztak.
- Mióta ismered Dakotát?
- Néhány hónapja. Majdnem mindig ugyanakkorra esett a fotózásunk. - vonta meg a vállát.
- És nem jutott eszedbe bemutatni nekem? - sóhajtottam fel.
- Nem, miért? - kérdezte Nash furcsán nézve. Legyintettem és Dakotára irányítottam figyelmemet.
- Gyertek! - szólt Bryant, mire Nash és én is felpattantunk és odamentünk hozzájuk. Dakota mögé álltam, önkénytelenül is olyan közel, hogy éreztem illatát.
A képeim. Hát nem lettek a legjobbak, de megteszik. Ellenben Dakotáéi. Az első képnél már nagyot nyeltem, a másodiknál még nagyobbat, a harmadiknál beharaptam alsó ajkamat, nehogy valami illetlen megjegyzést tegyek, a következőnél összeszorítottam szemeimet néhány pillanatra, na de az utolsónál már nem bírtam türtőztetni magam és halkan felnyögtem. Mindenki rám kapta tekintetét.
- Jól vagy haver? - kérdezte Nash vigyorogva. Jól tudta, hogy nem.
- Persze. - bólintottam, miközben lejjebb húztam felsőmet, hogy eltakarja a shortomnál azt a kidudorodó részt. - Jó képek. - mosolyogtam rá zavartan Dakotára.
- De még mennyire. - bólintott Nash.
- Köszi. - vigyorgott.
- Itt vannak Nash képei. - mondta Bryant és megnyitott egy másik mappát.
Szinte megőrültem, ahogy Dakota folyamatosan megdicsérte legjobb barátom képeit. "Nash, nem is tudtam, hogy ilyen jól áll a kalap." "Milyen jó ez a beállás, kihangsúlyozza az izmaidat." "Wow, ezen rohadt jól nézel ki."
Nash pedig mennyire élvezte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése